Falra futó acélrepkény
A Magyar Színházat 1897-ben építették, Láng Rudolf tervei nyomán az akkor még külvárosinak számító Külső-Erzsébetvárosban. A teátrum alapítója, a Rákosi-Beöthy család kezdetben operettszínházban gondolkodott, majd lassan prózai színházzá alakította. 1914-ben Vágó László építész tervezte át a színházat, új előcsarnokkal, nagyobb befogadóképességű nézőtérrel. Az épületben többször változtak a társulatok, hol a Nemzeti kamarájáért, hol a Madáchért, hol pedig a Petőfi Színházért látogatott ide a közönség. Amikor a metróépítkezésre hivatkozva felrobbantották a Nemzetit a Blahán, ide költözött át a társulat – a kedvükért át is alakították a házat. A mai arculatot akkor, a hatvanas évek közepén Azbej Sándor tervezte meg. A régi teátrumot gyakorlatilag a vázáig lebontották, két új szintet kapott, és a tér felé nyolc méterrel bővült. A homlokzathoz Zsolnay pirogránit borítás dukált, valamint Illés Gyula szobrász domborműve, az előcsarnokba pedig Barcsay Jenő hatalmas mozaikképe került.
Az új Nemzeti megnyitásakor kapta vissza eredeti nevét, a Magyart. Tíz évig vezette Iglódi István a teátrumot, halála után Őze Áron vette át a stafétát. (Őt nevezte meg utódjának Iglódi.) Őze pedig Guelmino Sándor művészeti vezetővel és Sipos Imre menedzser-igazgatóval úgy döntött: más irányba tolja Thália szekerét.
Ennek egyik állomása az épület külsejének megújítása, amelynek első akciójaként kedden Őze lemosta az egyik falat. A többit már szakemberek folytatják. Novemberig teljesen letisztítják, impregnálják és átfestik az épületét, a Szövetség’39 Művészeti Bázis és az Artopolis Egyesület pedig élőbbé varázsolja a homlokzatot.
A két műhely közös pályázatot nyújtott be ugyanis aMagyar Művelődési Intézet és a Képzőművészeti Lektorátus köztéri művészeti alkotások létrejöttét támogató kiírására. Akkor csak a Wesselényi utcai oldal megújulásáról volt szó, ma már a teljes homlokzatról tárgyalnak. Olyan telepíthető műtárgyban gondolkodtak, amely a valódi futónövény jellegzetességeit hordozza. Ezért lesz acélrepkény-borítás a Wesselényi–Szövetség utca sarkán lévő művészbejáró fölötti 200 négyzetméteres területen. Ez gyakorlatilag 2500 darab, 12 centis levél formájú rugóacélt jelent. A levélkékre pedig a teátrum egykori és mai művészeinek neveit vésik.
Nemcsak a repkény jelent majd újdonságot – tudtuk meg a projektvezető Baróthy Annától. A pirogránit homlokzat kivételével minden oldalon megfestik a falak betonpaneljeit – a D1618 Műhellyel közös tervek nyomán. A kiálló felületek oldalait színezik, két különböző, teljes felületen áthaladó színárnyalattal. Így a színérzet a haladás irányától függően változik.
Baróthyék művészeti bázisa a kerületben működik, alulról jövő kezdeményezésükkel ezt az eléggé elhanyagolt épületet pécézték ki maguknak. Az érdekli őket, hogy a köztéri épület hogyan kaphat hangsúlyt egy egyszerű gesztussal.
A mostani átalakítás egyébként a pályázaton nyert pénz és a művészek lelkesedése miatt alig jelent költséget a színháznak. Csak a mosásért kell fizetniük és a festékekért.
A vezetőség szeretné, ha belülről is megújulna a színház. Ennek nyilván feltétele, hogy a „külső” akció sikeres legyen.
