Az élvezet szabadsága
Erős szálak kötik Kaposvárhoz a hegedűművész Kokas Katalint, ennek dacára úgy érezte, nem érdemelte meg a város kitüntetését. Igaz, hogy muzsikál, de még nem tett semmit a Kaposvárért. Másfél éve aztán bejelentkezett a polgármesterhez: eljött az idő, most tenne... Szervezne ide fesztivált.
Hogy mennyire nincs felkészülve az eseménysorozatra és a látogatódömpingre a város, azt jól mutatja, hogy az egyik étteremben a délelőtti koncert után két órát kell várni az ebédre. Ha éppen nem küldi el a vendégeket a pincér, mondván, nem bírják a rohamot a szakácsok. Hotelszobát is nehéz foglalni a hétvégére, hiszen mintha a Művészetek Palotája törzsközönsége települt volna ide két-három napra. Tele a város, ami persze nem meglepő. Olyan muzsikusok játszanak együtt, akikre különkülön is vagyonokért árulnak jegyet világszerte.
Dugig tele szombaton a református templom, délelőtt 11-kor és este 7-kor is. Olyan nevekre sereglik a tömeg, mint a zongoraművész Rados Ferenc és tanítványa, Kocsis Zoltán, a hegedűművészek: Kelemen Barnabás és Kokas Katalin, a hárfás Vigh Andrea, a fuvolaművész Drahos Béla, a klarinétos Klenyán Csaba és persze a világsztár hegedűs, Joshua Bell.
Minden koncert némi késéssel indul, már csak azért is, mert a számítógépes jegyeladás furcsaságai miatt komplett sorokat adtak el kétszer. A csúszások miatt történhet meg az is, hogy Beethoven Kreutzer-szonátája közben kicsit hosszabb a tételszünet, mint az megszokott. Kocsis Zoltán és Joshua Bell a déli harangszót bekkeli így ki. (Bellnek lehet, hogy már a neve miatt is jár ez?) „Harang nélkül koncentráltabb lett volna a játék, de így sem volt rossz” – jegyzi meg a délutáni sajtótájékoztatón Kocsis, aki tőle meglehetősen szokatlanul azt is hozzáfűzi: ha ez így megy tovább, ilyen művészek és koncertek jönnek össze Kaposváron, ezer évig tart majd a fesztivál.
Megszeppenve nézem a művészeket: itt együtt játsszák Schuberttől az f-moll négykezes fantáziát, a Kreutzer szonátát, Enescu C-dúr oktettjét, vagy este például az Egy faun délutánját és A lenhajú lányt Debussytől, de szentimentalizmusomat rendre megborzolja a zánkai úttörőtáborra emlékeztető műsorvezetés. Mert nagyra becsülöm a fesztiváligazgató Bolyki György szándékát, de lehetetlen, hogy ilyen bratyizós stílusban hallgassuk a ránk egyáltalán nem tartozó magyarázkodást – teszem azt – az internetes jegyértékesítés nehézségeiről, a zeneiskolai büféről és vécéről, valamint a műsorváltozásról.
De a gyerekbetegségek dacára dicséretes a szándék, hogy az átlag magyar ember két-háromezer forintért részese legyen egy ilyen programnak egy olyan megyében, ahol elenyésző a kulturális nagyrendezvény. Nyilván ez a fellépő gárda nem jöhetett volna öszsze Kokas Katalinék nélkül. Olyan művészeket akartak meghívni, akiket feltétlenül hallani kell. Mivel ők is szép nemzetközi karriert futnak be, olyan barátságokat kötöttek, amelyeknek köszönhetően chaten tárgyalták le a fellépést Joshua Bellel, frászt hozva az amerikai sztár menedzsmentjére. Ha minden a tervek szerint formálódik, jövőre fellép itt Schiff András, Perényi Miklós, Frankl Péter, a Kurtág házaspár vagy Yo-Yo Ma. A világhírű kínai származású francia csellistával egyébként egy privát hétvégén beszélgettek a magyar cigányzenéről. Még nincs aláírt megállapodás, de úgy tűnik, jövőre hazai cigány művészekkel lépne fel Yo-Yo Ma Kaposváron. Tárgyalnak – többek mellett – még a Berlini Filharmonikusok koncertmesterével, Guy Braunsteinnel is, az operaénekes csoda Cecilia Bartolival, és újra jönne Bell is. Még akkor is, ha a nagy meleg miatt hegedűjén szombaton megrepedezett az enyvezés, és addig nem tudott fellépni, míg ezt helyre nem hozták.
Kokasék kapcsolatainak köszönhető egyébként, hogy vagy százmillió forintot spórolt a fesztivál: barátságból töredékáron jönnek el a nemzetközi sztárok. A büdzsé körülbelül 250 millió forint lett így, de mivel rengeteg barterszerződést kötöttek, csak 90 millió forinthoz kellett forrást találni. A kormányváltást viszont kissé megsínylette a Kaposfest. Hosszasan tárgyaltak arról a mostani kormánnyal, hogy az előző kulturális miniszter, Hiller István által ígért támogatás nagy részét megkapják.
Az is megkavarta egy kicsit a szálakat, hogy nem készült el a Szivárvány Zeneház: azaz megépült, de annyira nem, hogy koncertre alkalmas legyen. Ezért az oda tervezett eseményeknek ripsz-ropsz új helyet kellett találni. Így lett Kulka János hat lemezbemutató koncertjéből kettő, a helyszín pedig a kaposvári Csiky Gergely Színház, ahol Kulka 1985–1993-ig tag volt.
Mert nemcsak klasszikus zenei koncerteket rendeznek Bolykiék, hanem könnyűzenei és turisztikai programokat is hirdettek. Csupa ősbemutatót, egyedi eseményt. Szempontjuk kizárólag az volt: engedjük meg magunknak az élvezet szabadságát.
