Emberszag és katarzis a Szigeten

Nézzük csütörtök délután John Lydont, akit Johnny Rottenként talán egy kicsit többen ismernek, lévén az egykori Sex Pistols frontembere. Bokalengős fekete nadrág, fekete mellény, fehér ing, nyakkendő, merő pepita az egész ember, mögötte pár méternyi átmérőjű zenekarlogó, ugyancsak fekete-fehér, persze. Nézzük Johnny Rottent tehát, és arra gondolok, ennyi kokain, ennyi tripper és ennyi alkohol után én is valahogy így szeretnék kinézni. A rombolás konzervál.

Egyáltalán: csoda, hogy életben van, és itt ugrál a Sziget nagyszínpadán bandája, a Public Image Ltd. színeiben. Bámuljuk a koncertet, a korpulens punkot, egy korszak, vagyis talán két korszak emblematikus zenei figuráját, és kicsit sajnáljuk is azért. Nem mintha nem volna korrekt a produkció, amely a sillabusz szerint amolyan new wave történeti bemutató, de hát a színpad és az előtte lévő tér méreteihez képest mégiscsak maroknyi hív figyeli őt, ahogy ugrál szegény a délutáni üresjáratos vakmelegben.

Van feltámadás
Van feltámadás

Nem ez az egyetlen abszurdba hajló jelenet a Szigeten vagy arra menet, amúgy. Már a hét elején ellepték a HÉV-től a K-hídig terjedő útszakaszt az üzérfélék, az unottabbaknak elég a napijegyet veszeeek, hetijegy van eladóóó, a rafkósabbak árukapcsolnak.

Kedvencünk a „pamutzoknit, napijegyet, falinaptárat tessék” hangsort recitáló asszonyság, a hétfői Kispál-búcsúra szabályosan tyúklépésben haladó tömeg közepette hosszan vagyunk kénytelenek hallgatni őt, közben elképzeljük az eszményi, de későn ébredő Szigetlakót, aki kedvezményes jegye mellé ötdarabos kamupamut (79 százalékban poliakrilt mutató) zoknicsomagot és cicás naptárat is vesz. Mondjuk Pick szalámi és libamáj helyett, magyar ízek az otthoniaknak.

Merthogy idén is úgy van: több a külföldi szó, mint a magyar. (A napijegy tizenkétezer forintos árának, a hétötvenért árult Pilsnernek, a körettel ezernégyért vesztegetett három szem hús, fél kiló hagyma kombónak ehhez természetesen és nyilvánvalóan semmi köze.) Amivel semmi gond, legalább nem kell attól tartani, hogy odabenn félhülye-egészen nácik fenyegetnek majd újságírókat.

Mert itt aztán tök mindegy, ki magyar és ki nem, ki mennyire az, vagy mennyire nem. A francia együtt bulizik az izraelivel, akinek a barátnője magyar egyébként, de vele vannak flamand ismerősei is, akik még a helyi érdekű vasúton bariztak össze holmi rokonszenves svédekkel, hogy aztán odabenn együtt szívják majd a holland haverok füvét, urambocsá.

Hétfőn ugyan még nem indul be a nagyüzem, a jó előre beköltözők mellett többnyire a Kispál és a Borzot ígyúgy kedvelők jönnek, utóbb olvasom, kábé 45 ezren. Az Esti Kornél zenekar koncertjét követő háromórás Kispálbúcsúhangverseny közben nem ritka fenomén a háton futkosó hideg, és ahogy körbenézünk, sokszor könnybe fullad az olykor az arcokra vetülő reflektorfény is, ami, figyelembe véve, hogy az elmúlt két évtized egyik legfaszább bandájáról van szó, nem is olyan nagyon meglepő.

A keddi, az Eszembe jutottál című Cseh Tamás-emléklemezt bemutató koncerten, noha persze alapvetően más a hangulat, ugyancsak sokszori elérzékenyülés az alapértelmezett. A szovjet katonai tányérsapkában és zöld rohamsisakban álldogáló, mint kiderül, a világzenei színpadhoz nem annyira Cseh Tamás, mint inkább kedvenc emlékező bandáik miatt érkező tinédzserek se nagyon bírják szárazon: kerül a gyakorlókabát szív feletti zsebébe egy kis adag a dalnok szellemiségéből. (Hiányérzet: nagy kár, hogy Marton László Távolodó, az emléklemez kitalálója nem kérte fel a Punnany Massifot – a pécsi banda hátborzongatóan jó Csended vagyok-feldolgozása több mint méltó lett volna az anyaghoz. Esetleg Edit.)

Kubát varázsolja a Szigetre az Orquesta Buena Vista Social Club szerda este. Nem olyan ritka vendégek ők hazánkban, megunni mégsem lehet őket, Omara Portuondo lábnyomát jó pár ezer ember csókolgatná most is, úgy látszik, előzőleg pedig az úgyszintén zseniális spanyol csajjal, Amparo Sanchezzel kapcsolatban érezhettek így, teleszívvel. Már azok, akik nem a The Hives vagy később a Madnessféle őrületszerűt választották a nagyszínpadnál, vagy mondjuk a Bad Religiont az a38-wan2 sátorban. Roszszul senki se járt, nyilván. Legfeljebb az, aki nem fért be. Egy amúgy nem kifejezetten ordítozós kolléga kissé csalódottan NAGYSZÍNPAD-NAGY-SZÍNPAD-ozott, utalván arra, hogy a punk-rock egyik alapformációja idén is megérdemelte volna a legnagyobb helyszínt. És hát nem csak ők.

Hanem John Lydon ráadás nélkül vonul le csütörtök fényes délután a Nagyszínpadról, mi meg lassan, nagyon lassan eszünk, majd vonulunk át megtekinteni Kovács Kati és a Qualitons művészetét a már hivatkozott a38-wan2-ba, ahol megintcsak kiderül, hogy micsoda kontraszt feszül a Korda György-féle poénretró, és a fi atal dzsesszisták segítségével nagyon masszívan elővezetett Add már, uram, az esőt! között; van feltámadás.

A Faithless ugyan lassan már gyakrabban jön Magyarországra, mint a fonottzacskós piacoló románok, mégis úgy eszi őket a nép, hogy arra már hasonlatom sincs momentán, csak megjegyezném: továbbra is kétségeim vannak afelől, hogy Isten egy DJ volna. Ha meg az, már előre meg kell tőle vonni a nagyszerűen obskúrus DJ Jeszi által szorgalmazott játszási engedélyt vagy mi a bánatot. Apropó: tanulva a VOLT Fesztiválon történt DJ-zaklatásból, a Sziget idén egy összegben kifizeti a MA-HASZ-nak a jogdíjakat – nem kell parázni, hogy egyszer csak jön a VPOP-val kommandózni szerető Jeszenszky Zsolt, oszt fájront, laptop lefoglal. Jobb későn, mint.

Tereskovát két percig bírjuk, pedig vicces. Péterfy Borit bírnánk tovább is, de levezetés gyanánt a színházi és táncszínpadot irányozzuk elő, kezdetben csend és hűvös, aztán duplázott katarzis, Pataky Klári és Goda Gábor társulatai közös estjének köszönhetően, a test az test az test az test. Kifelé menet merengünk kicsit a beállt lányok és fiúk sérelmére állítólag elkövetett ezeken-azokon, a rémes szigetlegendákon, keressük a kiutat az itt-ott felbukkanó átható emberszagból, a hallatlan és nehezen viselhető tömegből, a HÉV környékén meg a cicás naptárat kutatjuk, hátha, de nem találjuk sehol, pedig jó lenne nagyon.

És ami még jön

Ma este fél tíztől az Iron Maidené a nagyszínpad, magára kicsit adó metalos ki nem hagyná. Ugyancsak fél tízkor a világzenein a mexikói Los De Abajo játszik. Mi megnéznénk Nina Hagent is az a38-wan2-n, meg a VHK-t utána. A Medúzában a magyar hiphopé a szombat este egy része, AKPH, Hősök, meg a Kriminal művészei, Bankos, Norba, NKS + Kasko. A Party Arénában az Infected Mushrooms infektálja a tudatot. A színházi színpadon Swoon és a Rosas közös produkciója látható majd Dancing with the Sound Hobbyist címmel.

A vasárnap legnagyobb dobása minden bizonnyal a Muse fél tízkor kezdődő koncertje lesz a nagyszínpadon, de ajánljuk még a Kasabiant és Danko Jones-t is. A világzenein meg a Parno Grasztot és a Shantel & Bucovina Club Orkestart. Az MTV-Headbangers Ball színpadról a Fear Factoryt, a Party Arénából a Die Antwoordot, az MR2 helyszínéről meg Takáts Esztert, a Brainst és a PASO-t. Az Octopus Összművészeti Helyszínen pedig az EU Trió slam költészeti fesztivál döntőjét.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.