Hány bőrt lehet lehúzni egy macskáról? Ha szelíden viszonyulok a témához, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy nem biztos, hogy az első két mozifilm után szüksége lett volna a világnak egy harmadikra is – de hát a producerek nem kérdeznek, hanem számolnak.

Ha pedig, ne adj isten, kicsit zorkósabban fogom fel az esztétikai észvesztés tényállását, akkor is áll az aggodalom: ilyen sokkolóan kutyarossz macskafilmet roppant ritkán látni. Mintha csak egy négylábú rendezte volna. És még csak az eyecandy Jennifer Love Hewitt sem jár hozzá, mint az első kettő élőszereplős verzióhoz.

A kövér macska mozis pályafutása pedig elviekben nem is volna teljesen elvetendő ötlet. Van valami báj a „lustaság a köbön cinikus módra” életszemléletben. Egy kövér állattal végül is lehet azonosulni, a tutyimutyi gazdiról nem is beszélve. Igaz, az első két film éppen ezt a tutyimutyiságot száműzte a férfi figurájából, az intelligenciát akcióra és a rövid, frappáns etűdökre épülő szerkezetet hollywoodi semmire cserélték. Nem csoda tehát, hogy a 2004-es és 2006-os egészen halk sikereket nem követte újabb próbálkozás.

Egészen mostanáig.

Már az gyanús lehetett volna, hogy hipp-hopp kijön egy Garfieldmozi 3D-ben, és nem hallunk róla semmit. A jóérzésű filmbarát pedig akkor jön igazán zavarba, amikor olvassa, hogy dél-koreai–amerikai (azaz kisebbségi amerikai) produkcióról van szó, amely a világ boldogabb felén elkerülte a mozikat. De a hazai piac már csak ilyen. Számolatlanul lehetne ontani azokat a címeket, amelyeket érdemes lett volna bemutatni, de sosem jutnak el hozzánk, amiről pedig még máshol (is) azt gondolják, hogy a legkifizetődőbb elfelejteni, azzal bezzeg kopogtatnak az ajtón.

Doul Liman Nyomás című generációs kultmozijának egyik jelenete jut eszembe. Ebben mondja Timothy Olyphant az akkor még reményteli (és reménytelenül csinosnak tűnő) Katie Holmesnak a négykockás képregényekről: „Gyűlölöm. Annyira gyűlölöm, hogy nem viselem el, hogy ne olvassam el. Reménytelenül a rabja vagyok.” A nyomtatott Garfield egyszerű, mint az általános suliban nyomatott szorzótábla: minimális inputot igényel, mégis ad valamit, legroszszabb esetben egy faviccet az élet punnyadtságáról. Nos, ebben az erőszakosan 3D-s moziverzió esetében extrém nagy inputra van szükség, hogy aztán szembesüljünk a minimális outputtal.

A Garfield és a Zűr Kommandó csak rajongóknak ajánlott. Azok között is az elvakultaknak.

Top 5

1. Film: Ragadozók

Amerikai akcióhorror Adrien Brodyval Antal Nimród rendezésében.

2. Film: Semmit magamról

Holland–ír alkotás egy fiatal nő és egy idősebb férfi kényszerkapcsolatáról.

3.Film: Élek és szeretek

Spanyol film egy Downkóros fiú szerelméről.

4. DVD: Fekete villám

Szuperhős a nagy Oroszországból.

5. DVD: Halálos tézis

Alejandro Amenábar 1996-os spanyol filmje.