Az ifjú Vermeer meg a hamis

Az ifjú Johannes Vermeert mutatja be a hágai Mauritshuis, meg persze állandó gyűjteményének részeként az érett mestert is. A kettő között a kapcsolatot viszont a rotterdami Boijmans Múzeum teremti meg, amely most tisztelettel adózik a nagy hamisító, Han Van Meegeren emlékének.

A két kiállítás egymást is ajánlja: aki az egyikre vesz jegyet, a másikra kedvezménnyel vásárolhat belépőt.

S valóban, a két kiállítás –bár külön-külön is tanulságos –együtt kínál igazi élményt. Johannes Vermeer, akinek csupán harminchat festménye ismert, pályafutását bibliai témájú művekkel kezdte, majd később áttért a zsánerképekre, a mindennapi élet tükrözésére, főként női alakok ábrázolásával. A hágai múzeum egyik termében most augusztus 22-ig három alkotás látható, a korai időszakból. A Krisztus Mária és Márta házában Edinburghből érkezett, A kerítőnő Drezdából, míg a Diana és a nimfák a Mauritshuis saját gyűjteményéből. A festményeket alapos tanulmányozás és röntgenképek készítése után restaurálták, igyekeztek követni azokat a változtatásokat, amelyeket Vermeer hajtott végre munka közben. E folyamatba avatnak be a különleges felvételek, amelyek a terem közepén magyarázó szövegek kíséretében elmesélik a művek történetét. A másik teremben viszont ott a késői Vermeer: a Lány gyöngy fülbevalóval és Delft látképe.

A két korszak közé hamisított a múlt század harmincas éveiben néhány Vermeert a zseniális festő, Han Van Meegeren, akinek „tárlata” a rotterdami múzeumban szintén augusztus 22-ig látogatható. A kulturális intézmény honlapján is vetített filmben Friso Lammartse kurátor mondja el a rendkívüli történetet. A Boijmans igazgatója, Dirk Hammene 1937-ben vásároltatta meg Az emmauszi vacsora című festményt. Egy vagyont adott érte a gazdag adakozók jóvoltából: félmillió holland forintot. Azt remélte, szenzációs felfedezést tett, amikor az előkerült festményt Vermeernek tulajdonította. A művészettörténészek is úgy vélték,megtalálták a kapcsolatot a korai és a késői művek között. Az 1938-as kiállításra tömegek voltak kíváncsiak. Egy ismeretlen Vermeer!

Aztán közbeszólt a második világháború. A hollandok védték volna műkincseiket, ám 1945-ben Göring gyűjteményében is feltűnt egy Vermeer. Hogy hogyan került oda? Kiderült, az eladó Han Van Meegeren volt. Akinek választania kellett: vagy kollaboránsként bélyegzik meg, és élete hátralévő részét börtönben tölti, vagy bevallja, hogy ő (is) Vermeer. Az utóbbi változat mellett döntött, de még meg kellett győznie a kétkedő közönséget. Felügyelet mellett kellett festenie, hamisítania.

Végül megúszta egy rövid büntetéssel. A hollandok hősként ünnepelték, hiszen átverte Göringet. A művészvilág azonban megvetette. Az egészsége megromlott, 1947-ben meghalt. A rotterdami múzeum most felfedi a titkát: azt, hogy hogyan utánozta a vászon, a festék minőségét, Vermeer stílusát.

Az Edinburghből és Drezdából érkezett két képpel jelenleg kilenc eredeti Vermeer csodálható meg Hollandiában. Öt Hágában és négy az amszterdami Rijksmuseumban, amely azonban felújítás alatt áll, így az egyik szárnyába zsúfolta össze gyűjteménye színe-javát.

Rotterdam–Hága, 2010. augusztus

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.