A Nagyszínpadon túl is van élet. Nem is akármilyen
Ugyanez a helyzet, ha a világzenei pódium környékén hallgatózunk. De egy olyan rendezvényen, ahol rengeteg ismert és kevésbé ismert formáció kiáltja üzentét a nagyvilágba, érdemes felfedező útra indulni a számos kisebb színpad világába is. Meghökkentő felfedezések érhetik a zenerajongót. Ha valaki tegnap éjjel például odatévedt az A38-Wan2 Színpadhoz, akkor a Bad Religion koncertjébe ütközött: a kaliforniai punk legmeghatározóbb csapata, amely számtalan, később szupersztárrá vált előadónál, a világ számos punk- és HC-színterén vált hivatkozási ponttá – ha ők nincsenek, akkor nehéz volna elképzelni a Green Day karrierjét, de még az Offspring sem létezne – csak úgy, takarásban nyomta a talpalávalót. Bizonyítva: most nagyon is érdemes à la carte fogyasztani a kultúrát.
Attól kezdve, hogy alámerülünk a fellépők tiszteletet parancsolóan hosszú listájában, mindenkit a saját ízlése vezérel. Ha például valaki a hazai kedvenceket akarja látni, annak irány az MR2 Színpad. Jómagam inkább rock- és metalkedvelő vagyok, tehát a szívem az MTV Headbangers Ball színpada felé húz. Ami ugye sátorbulit jelent – hiába várják a „fémzene” rajongói, hogy kedvenceik méltóbb körülmények között, normális méretű pódiumon, ne adj’ isten szabad levegőn lépjenek fel.
Ami igazán megdöbbentő, hogy idén két alapformációt is ide kötöttek le: a brit Paradise Lostot és az amerikai Fear Factory-t. Az előbbiek, a gothic metal műfajteremtői korábban többször is voltak már a Sziget Nagyszínpadán (meg a fesztivál is az idei program egyik favoritjának nevezi őket), de többször adtak forró hangulatú klubkoncertet is Budapesten. Így annyira nem aggódunk a holnap esti bulijuk miatt. Különösen, hogy a zenekar legújabb albuma, a Faith Divides Us/Death Unites Us visszatérés a gyökerekhez, a kritikusok szerint máris klasszikusnak számít. Külön érdekesség, hogy a dalaik tempója kifinomultan lassított, amivel tulajdonképpen a metál első íratlan szabályát hágják át.
Az angol fiúknál sokkal zajosabb Fear Factory szintén kirobbanó formában van, a februárban megjelent Mechanizezal megerősítették a helyüket a könnyűzene élbolyában. Idén az ausztrál–új-zélandi koncerteken már túlléptek a kétezredik előadáson is, tehát rutintalannak sem mondhatók. Ha pedig valaki a pszichedelikusságot hiányolja, az nézzen be a Monster Magnet bulijára: a leginkább űrrockként aposztrofált, minden bizonnyal komoly tudatmódosító szerek által befolyásolt muzsika mellett a frontember, DaveWyndorff fellépései is hírhedten mértéktelenek. A következő generáció egyik legnagyobb reménységének tartott Enter Shikari posztelektronikus hardcore-ja sem utolsó élmény, őket is érdemes felvenni a táncrendbe.
A már említett Bad Religion után is érdemes figyelni a A38-Wan2 Színpad programjára: ma délután például a brit Foreign Beggars, a kétezres évek egyik legaktívabb és legsokoldalúbb brit hiphopcsoportja lép fel. A brit mainstream és underground hiphopkultúrában csak Metropolis és Orifice Vulgatron néven ismert szöveggyáros MC-kből, Dag Nabbit producerből, DJ Nonamesből és a beatboxfenomén Shlomóból öszszeállt zenei formáció zenéjére jócskán rányomta bélyegét a szigetországi grime, a drum and bass, de még a metal is. A kísérletezőkedvet a közönség rendszerint hosszantartó szellemi ejakulációval hálálja meg. Ha pedig élő zenészek híres alteregóit keressük, menjük el Charlie Winston bulijára. Mintha csak a fiatalTom Waits lépkedne köztünk.
A felfedezés öröme lephet meg minket még a Party Aréna DJ-i és live actjai között is.A németországi Boyz Noize & Erol Alkan csapatnév mögött egy tehetséges német elektrotechproducer és DJ, Alexander Ridha játéka áll, akit tizenhat évesen képezett ki profi DJ-vé a legendás hamburgi partymester, D.I.M. Ezáltal Rhida huszonegy évesen már Németország elektronikus zenei központjában, Berlinben pakolta a lemezeket, és 2002-től rendszeresen jelentek meg munkái világhírű kiadóknál – noha legendásan kerüli a direkt promóciót. Az Aréna másik érdekes fellépője a Simian Mobile Disco, amelyet a 2005-ben széteső elektrorock formáció, a Simian két tagja, James Ellis Ford dobos és James Anthony Shaw billentyűs hozott létre. Már az első számok (I Believe, Pulse, Hustler) is nagyobb népszerűségre tettek szert, mint az egykori Simian zenekar korábbi öszszes kiadványa. Ezt hívják manapság megugrásnak: siker a semmiből.
