Elröpülhet Foster léghajója
A „léghajóház” építtetője az a Csipak Péter lenne, aki az utóbbi öt évben sikeresen újította meg a Deák Ferenc utca több régi épületét, a földszinti üzlethelyiségekbe rangos divatmárkák boltjait költöztetve, és ezzel létrehozva a budapesti Fashion Streetet, amely most tulajdonképpen tovább terjeszkedne a Bécsi utcai óriásberuházással. A Fashion Street eddigi épületeit mind mintaszerűen újították fel: kívül megtartották az eredeti állapotot, belül modernizáltak.
Csipak Péter azonban most nem elégedne meg ennyivel. Új projektjével építészeti „hangsúlyt” szeretne létrehozni a Belvárosban, egy olyan építészeti attrakciót, amelynek csodájára járnak, amely Budapest egyik jelképe lehet, ha felépül. Jól jönne ez az attrakció a Belváros új főutcájának is, feldobná, kifényesítené az utcának ezt az elhanyagolt szakaszát. Így a kerület is támogatója lett a bátor ötletnek, hogy valami nagyobb szabású dolog jöjjön itt létre, akár annak árán, hogy néhány régi házat le kell bontani. De kicsit talán nagyobbat álmodtak a kelleténél.
Az új épület öt lebontandó ház egybefüggő telkén jönne létre a Kristóf tér és az angol követség között, átívelve a Deák Ferenc utca fölött. A bemutatott tervek szerint aljában mélygarázs, utcaszintjén és –1-es szintjén üzletek lennének, emeletein pedig felső kategóriás irodák. Háromezer négyzetméteres tetőterasza fölött egy hosszú, Zeppelin-szerű épületelemben szálloda nyílna. A tetőteraszra üvegsikló vinne fel az Erzsébet tér felől. Látványos elképzelés, de magassági méretei nagyobbak a jelenleg megengedettnél: a Zeppelinben a legfelső járószint jóval a Belvárosban előírt 30 méter fölött van.
Ahogy mondani szokás: elsőre jó ötletnek tűnt. A tervtanács tagjai a „Belváros élhetőségéhez, minőségi megújulásához vezető elfogadható kísérletként” értékelték, s ezért is mondtak rá igent elvi szinten. Bár hozzátették: nem szeretnék, ha ez a metódus precedensértékű lenne. Öt, egymás melletti ház lebontása világörökségi területen, mégiscsak sok. Az öt ház közül az ellenzők a Bécsi utca és a Deák Ferenc utca sarkán álló, 1963-ból való, Gulyás Zoltán-tervezte OTP- (volt Chemolimpex-) irodaház bontását tartották, tatják a legaggályosabbnak. De a Bécsi utca és a Harmincad utca sarkán álló, 1909-ben épült Fischer-házat is sokan megtartanák, amelyben egykor Budapest első modern nagyáruháza volt (ennek védettségét márciusban törölte el a Fővárosi Közgyűlés az V. kerület javaslatára). A tervezők azt ígérték, az új épületben majd idézni fogják valamiképp a Gulyásféle épület szellemét.
A bemutatott tervek (többségében látványtervek) alapján a Központi Tervtanács elvi szinten elfogadta a koncepciót, tulajdonképpen hozzájárulást adott az elvi engedélyezéshez, a továbbtervezéshez. Az előírások szerint a tervtanács véleményét kötelező kikérni, viszont ajánlásait az engedélyező hatóságnak nem kötelező betartani, s ha a terv az építési szabályoknak egyébként megfelel, ki lehet adni az engedélyt. Jelen esetben az V. kerület önként vállalta, hogy a Központ Tervtanács jóváhagyásának megszerzése nélkül nem engedélyezi az építkezést (persze az még kérdéses, hogy a projektben való érintettsége miatt lehet-e a kerület az építési hatóság).
Mindenesetre a beruházás elvi szinten megszerezte a tervtanács hozzájárulását, bár ajánlásában az is szerepel, hogy a következő engedélyezési szintig, az építési engedélyek megszerzéséig a kerület ne adjon ki bontási engedélyt az említett öt épületre. Ezt a kerület, ha akarja, megfogadja, ha akarja, nem.
A tervek egyébként az építési engedély kiadása előtt még visszakerülnek majd a Központi Tervtanács elé, amely ott még akár a mostanival ellenkező döntést is hozhat. Valószínűleg erősebb oppozíciója is lesz akkor a „léghajóháznak”, mint most volt. Azt ugyanis, hogy a terv most átment, sokan csak a tanács személyi összetételének tulajdonítják, amelyet az országos főépítész, Fegyverneky Sándor határozott meg.
A döntés nyomán szakmai körökben, főleg az Építészfórum című honlapon tiltakozások sora jelent meg. Ybl-díjas építészek egy csoportja nyílt levélben fordult felülvizsgálatért a Magyar Építész Kamarához, és ezt a levelet július végéig 2500-an írták alá. A kamara vizsgálata kiderítette, hogy a tervtanács „nem vizsgálta az örökségvédelemmel összefüggő kérdéseket és az azt figyelmen kívül hagyó ingatlanfejlesztés kockázatait. Ugyancsak nem vizsgálta a városrendezési környezetet, tévesen értelmezte a szabályozásban szereplő építészeti hangsúly képzésére lehetőséget adó mérlegelési feltételeket. Ennek hiányában tévesen adott ajánlást az elvi építési engedély kiadására”. Az igennel szavazó három delegáltját épp ezért hívta vissza a kamara a zsűriből. Tiltakozott a Magyar Urbanisztikai Társaság, és aggodalmát fejezte ki a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal új elnöke, Tamási Judit is (némileg ütközve egykori főnökével, a műemlékvédelemi hivatal régebbi vezetőjével, Cselovszki Zoltánnal, aki ma az V. kerület főépítésze).
Ma már úgy tűnik, hogy a június végi tervtanácsi döntés nem tükrözte az építészszakma véleményét: akadt tervező, aki ennek ürügyén egyenesen a külföldi építészek magyarországi megbízását is megtiltotta volna. A „léghajóház” mindenesetre ma már koránt sem tűnik annyira szilárdan lehorgonyzottnak, mint első pillantásra.
