Balázs Pali honlapja egy pompázatos, bár a kontinens népesebb településein úgy húsz éve kissé szokatlan frizurával kezdődik, pontosabban kettővel. Ezek alatt látszik Pali két arca, kissé lejjebb pedig laza eleganciával öltöztetett felsőtestei. A mediterrán égboltokat idéző háttér előtt, a két egyazon dalnok között egy LCD-tévé látható, itt kell belépni az oldalra, amely ügyes és kényelmes: balról az énekes látható piros gitárral, az alkotási folyamat kellős közepén tartó művészekre jellemző arckifejezéssel, jobbra pedig lemezei, amelyekre rányomva feltárul élet és munkásság. Először a fotóalbumba tekintettük bele, ahol kiderül, hogy Pálunk frizurája nem mindig volt ilyen pompás, pláne szőke, majd CD-ivel ismerkedhetünk, később pályafutásával, majd megtudhatjuk, miként rendelhetünk tőle koncertet, valamint, hogy hol és mikor bukkan fel a médiában és az ország szabadtéri színpadain legközelebb – ezek rajongóinak és utálóinak egyaránt különösen fontos információk – , mindeközben a „Nem adom kölcsön a szívem, nem adom kölcsön a szám” kezdetű refrén szól. Friss, modern és az agglomerációs garázscukrászdák színvilágát leszámítva tetszetős honlap Balázs Palié, több közgyűjtemény is megirigyelhetné.

A lakodalmas rock nevű iskolát elindító 3+2 együttes főoldala igen stílusos: egy erősen áttört csipkés bugyi uralja, tekintve, hogy az irányzatot másképpen Bugyi-rocknak hívják, valamint azt, hogy kevés szebb látvány van a világon, mint egy csipkés bugyi, még akkor is, ha az éppen egy kötélen szárad színes, akciós műanyagcsipeszek között. Paliéhoz képest kissé zsúfolt a site, van itt őstörténet, letölthető zene, kotta, könyv (Riskó Géza: Bugyik és kombinék), női fenék a legjobb perspektívából, de egy rossz szavunk nem lehet, mert a legfontosabb tudnivaló, tehát, hogy hol és mikor lép fel a formáció, is kint van az indítólapon, ráadásul olyan sorrendben, ahogy szeretjük: felül, ami lesz, alul, ami már megvolt, vagyis senkit sem érdekel. A böngészőt itt sem fosztják meg a zene varázsától, a site nézegetése közben a legismertebb 3+2 slágerek szólnak, gratulálunk.

Magyarország egyetlen fekete mulatós előadó művészének (így), honlapja nem sikerült ennyire jól. Fekete Pákó birodalmi vörössel és malacrózsaszínnel dekorált site-ja ráadásul szerkesztve sincs agyon, a legfeltűnőbb helyen bizonyos Csősz Ágnes keres kizárólag vezető munkatársakat, nem tudjuk hová, plusz „Nekem fontos a családom egészsége és az anyagi biztonsága” felcímmel, alatta arra kapunk választ, hogy mit érezhet egy nő, amikor azzal vádolják a párját, hogy megcsalta és más vár tőle gyereket, jobbra fent arra, hogy, s mint esett, amikor a „köztudottan nyúlszívű didikirályt” megkergette egy oroszlán, kissé arrébb pedig megtudhatjuk, hogyan fosztották ki az énekest és párját nyaralás közben. Hasonlóan szerény próbálkozás Mary Zsuzsi oldala is, amely sok nagyon fiatal és egy kissé idősb Mary Zsuzsival köszönti látogatóit. Fent ugyan szépen sorban ott van, hogy aktualitások, galéria, vendégkönyv, kiadványok és elérhetőség, ezek még villognak is, de egyikre se lehet ráklikkelni, vagyis nem értjük, miért vannak ott, pláne, hogy miért villognak, azt meg végképp nem, hogy miért fárasztják az embert ilyesmivel. A honlapra nagy ravaszul jobboldalt, alul lehet bemenni, de olyan nagyon nem érdemes, van ugyan pár tucat fotó, de azt hiszem, Mary Zsuzsit éppen eleget látjuk mostanában a tévéműsorok szüneteiben, és az sem egészen friss és ropogós információ, hogy új dala „Szerelem nélkül élni nem tudok” címmel felkerült a Pepita Magazin decemberi számában mellékletként csatolt válogatás-CD-re, valamint hogy van vele egy-egy interjú Szily Nóra Ők a nők (2008) és Pintácsi Viki Anya csak egy van, de az nagyon című kötetében (2008).

Hogy olvasóink mégse érezzék, hogy ez a nap is el lett rontva, soros honlapszemlénket egy kifejezetten jó produkcióval zárjuk. Ez pedig nem más, mint Bódi Guszti (és a Fekete Szemek) site-ja: pofás, gazdag, pontos és amennyire lehet, mellőzi a narcizmust.