Járom az utam
Lao-ce gyorstalpalón elsajátított tanításai – és a bazári ezotéria szintjére butított keleti filozófiák – szellemi szökőárként sodorták magukkal a táncélet jó néhány szereplőjét. Balszerencse, az intellektuális katasztrófa többször túllépett a magán(y)-szféra határain, s megrészegítő hatása a köz elé tárt, nyomasztó spirituális mutatványokban manifesztálódott. (Gangaray Táncszínház: Requiem, Artus: Kakas-KakasKakas, a Nagy József-féle, Ji-King ihlette Entracte).
Fehér negyedik koreográfiáját áprilisban mutatták be aMerlinben; a Millenáris Park-Action keretében részleteket villantottak föl a negyvenperces műből. Komikusnak vélem, hogy közel harmincöt perc erejéig. Kevéssé mulatságosnak, milyen méltatlan körülmények között: elcsatangolt gyermekeiket üvöltve hajkurászó anyák; produkció közben a nézőtérre becsörtető kamaszok; a közelből tisztán áthallatszó mulattatós hakni és operett foszlányai etc.
A virtuóz, pompás ritmusú duó rokonságot mutat a 2009-es, burleszkes Dűnékkel, sőt az egzisztencialista, Beckett-hatású kvartett párdarabjának is mondható. Fehér és a remeklő Dózsa Ákos a földön ücsörög, előttük asztalterítő. A fonott kalácsot eszegető Simon Judit (Fehér alkotótársa, jelmeztervező) a nézőtérről sétál be a színre, és némi majszolnivalót ad a sötét öltönyös, szürke inges férfiaknak. Akik az étek elrágcsálása után jó ideig farkasszemet néznek. A továbbiakban látszat- és pótcselekvésekkel verik el az időt – ha épp nem ütlegelik egymást. Tusakodnak, tetvészkednek; így nyer szimbolikus értelmet, mikor Fehér – az őt gyakorta fojtogató – clowntársa hajában turkál. Az animális cselekvés- és mozgásminta (majmot, előembert imitáló járás) a táncos-koreográfus védjegye. Emellett –utcai táncos múltjából eredően – általa lett formanyelvvé a streetdance (electric boogie, hiphop, break) a kortárs táncszínpadon. Kovácsovics Dávid nagyszerű, szkreccselt-roncsolt szerzeménye tökéletes egységet alkot az akrobatikus elemekkel tarkított, sodró erejű tánc-, mozgás- és mozdulatsorozattal.
Fehér balkáni groteszkje üdítő szellemességgel pellengérezi ki a konzumált keleti létbölcseleti közhelyeket. A harci jelenetek bornírtsága, gyorsított tempója a PC-játékok, animációs filmek stílusában fogant, míg az egymást vegzáló, peremlétre szorult léhűtők semmittevése a „nemcselekvés” ideájának ironikus újrafogalmazása. A Tao Te King – Az Út és Erény könyve – Fehér legényes fordításában kiúttalansággá és erénytelenséggé, a steril eszme föld-, sár- és lőreszagúvá lesz. Túl a példásan kidolgozott, pallérozott mozgásnyelven, a kitűnő, összeillő pároson, magával ragadó, hogy a nyerseség milyen kifinomultsággal, eleganciával jelenik meg a minőségi műben. Ez a kettősség és a Tao Te esztétikai harmóniája még a legvonalasabb taoistát is ámulatba ejtené. Fehér Ferenc nemhiába virított egykoron Okoskaként a Vörösmarty téri Varázskör-színpad Hupikék Törpikékhaknijában. Az intézetben nevelkedett, Hajdúnánásról Pestre jött tánckomponista tőlem ugyan citálhatja szinopszisaiban Lao-cét és Heideggert – de nem tőlük tudja, mit jelent az út. Vagy az élet. Merthogy saját sorsa ennél ingergazdagabbnak mutatkozik. Ezért megteheti, hogy magától idézzen.
