Prézli és nyomdafesték
Minden jel arra utal, komoly gyűjtő – többek között könyvgyűjtő – lakik itt. Ezt azonban a Kossuth-díjas fotóművész némiképp árnyalja. „Nem vagyok mániákus könyvgyűjtő, a könyveket a tartalmukért vásárolom. Persze azért van egy-két csemege a polcokon, melyeket csak azért szereztem be, mert jó őket kézbe venni.”
Az olvasás kisgyerekkortól kezdve az egyik legfontosabb időtöltés volt Féner Tamás számára. Sohasem kötelezettség, hanem maga a szórakozás. Langer Norbertné kölcsönkönyvtárától a nagymama Holló utcai ócskapapír-üzletén át az állatkerti gyerekkönyvtárig mindenhol saját maga választotta ki, mit akar olvasni. „A városban legendák keringenek arról, hogy egy lógó harisnyás, kövér kisgyerek – ez voltam én – három könyvvel a hóna alatt, olvasva sétál a járdán. Akik láttak, azon izgultak, vajon mikor fognak elgázolni. Azóta is olvasok az utcán, mikorra hazaérek, már kiolvasom az újságot. Nekem ez elemi történet, az újságot nem váltotta ki rádió, televízió. Könyvet már ritkábban olvasok – utcán. De igazán irigylem azokat, akik autóvezetés közben tudnak olvasni, ez még nem jött össze, sajnos” – mondja.
A kötelezőkkel való kínszenvedés problémáját tehát Féner Tamás nem ismeri, gyerekkorában, jobb híján, Vikár Béla Kalevalafordítását olvasta. A gimnáziumban – senki sem írta elő – Arisztophanész vígjátékait kölcsönözte ki a Madách könyvtárából: „a régi Arany János- és Csengery-féle fordítást olvastam, a malac szavakat Arany kipontozta, az okos diák viszont a XIX. században is a saját fantáziája szerint egészítette ki a sorokat, így ezek nagyon jól megfejtett szövegek voltak”.
Később aztán elkezdett gyarapodni a saját gyűjteménye, mire elvégezte a gimnáziumot, már ötszáz kötetből álló házi könyvtárral rendelkezett. Gyakornokként és kezdő fotóriporterként is könyvekre költötte keresete nagy részét. De minden külföldi útjáról könyvet hoz haza, főként – ahogyan fogalmaz – „elmebajaihoz” kapcsolódó témájú ritkaságok után kutatva bújja az antikváriumokat: repülőkkel vagy fegyverekkel foglalkozó szakkönyveket keres. Még akkor is, ha nem is beszéli a nyelvet, amelyen íródtak.
Jellemző, hogy tematikus csoportokban olvas: „Volt idő, amikor a Coney Island tájékán éltem New Yorkban, mármint könyvileg, akkor azokat az emigráns zsidó írókat olvastam, Singert pél dául, akik onnan indultak el. Most pedig az oroszokba vagyok beleszerelmesedve: Tolsztaja, Makine, Ulickaja. Elképesztő az a teljesen gátlástalan közvetlenség, amivel például Ulickaja az élethez hozzányúl” – mondja. Az a jó, teszi hozzá később, „hogy mint a számháborúban, az embernek több élete van. A kevésbé érdekeset éli, az élni valóban érdemeset olvassa”.
Féner Tamás 38 évig dolgozott a Lapkiadó Vállalatnál, így nem csoda, ha a könyvek tartalma mellett azok megformálását is fontosnak tartja. Megvizsgálja, milyen a borító, milyen a kötés, milyen betűtípussal szedték a könyvet: „Nem minősíti az adott könyvet, ha ragasztott, és nem irkafűzéssel készült –, de én azért regisztrálom magamban. A korszerű nyomdai eljárásoknak pedig van egy számomra hiányosságuk: ma már vizes bázisú festékkel nyomtatnak, nem toluollal hígítottal, így a régi festékillat elszállt, ma már csak a papírnak van illata. Amikor a Lapkiadónál dolgoztam, a fotólabor ablaka a lichthofra nyílt, ahova az Athenaeum nyomda vegyszerkonyhájának és a Hungária étterem mosogatókonyhájának az ablakai is. Emlékezetes az ázott prézlis mosogatólé és a toluol szagának keveréke, ahogy nyáron dől be a fotólaborba”.
A könyvesboltokkal csak egy gondja van: a kosarat kellene kézbe venni, így pedig nehéz a nézelődés: „olyan ez, mint gázálarcban rózsát szagolni” – teszi hozzá. Maradnak tehát az antikváriumok.
Polcfigyelő
„Ne szakadjon le” – ez az egyszerű kitétel a legfontosabb kritérium a könyvespolcokkal kapcsolatban. A nappaliban például türkizszínűre festett polcokon, néhol két sorban állnak a könyvek. Egy kupacban vannak az éppen olvasott kötetek, mostanában többek között Esterházy p éter legújabb regénye, néprajzi és repüléstechnikai kötetek, Stemlerné Balog Ilona Történelem és fotográfia című kötete.
Küldje be!
Saját könyvtárával kapcsolatos egyéni ötleteit, hasznos tanácsait ossza meg velünk és töltse fel a www.nol.hu/magazin címre.