Augusztus közepére pedig módosulni fog a régészeti feltárási rendelet is – mondta szerdai sajtótájékoztatóján Kálnoki-Gyöngyössy Márton, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kulturális helyettes államtitkára. A rendelet egyszerűsödni fog, s a régészeti feltárási engedélyek kiadásának határideje tíz napra csökken majd, tudtuk meg.

De mit is jelent a KÖSZ megszűnése? Mi marad utána? Mint ismeretes, a 2007-ben létrehozott „állami régész szervezet”, a KÖSZ azért jött létre, hogy a nagyberuházások előtti régészeti munkát koordinálja, felgyorsítsa és a feltárásokat elvégeztesse. Működése két és fél évében regionális raktárbázisokat alakított ki a leletek tárolására, feldolgozására, és már több mint háromszáz munkatársat foglalkoztatott július végi megszüntetése előtt. Kimutatások szerint a munkát hatékonyabban is végezte, mint azt korábban a megyei múzeumok tették. Viszont az ásatás joga a magyar régészeti, múzeumi hagyomány szerint mindig is a területileg illetékes megyei múzeumokat illette. Ezt kapták most vissza a törvénymódosítással a KÖSZ-től, azon elv alapján, hogy a régészeti leleteket lehetőleg az adott helyi múzeum tárja fel, vizsgálja és őrizze, hiszen e leletek információi a helyi tudományosság számára a legfontosabbak. Nem mellékesen a múzeumok a joggal együtt viszszakapták az ásatásokkal járó, sokmilliós bevételi forrást is.

A KÖSZ július végén megszűnt ugyan, de utódszervezete Nemzeti Örökségvédelmi Központként (NÖK) tovább működik a Magyar Nemzeti Múzeum szervezetébe tagolva. Új vezetője még nincs kinevezve, de mint Csorba Lászlótól, a Nemzeti Múzeum főigazgatójától a tegnapi sajtótájékoztatón megtudtuk, Hable Tibor, a Budapesti Történeti Múzeum volt régésze veszi át a NÖK vezetését. Ez az utódszervezet bonyolítja le a még folyamatban lévő harminc KÖSZ-ásatást. Az újonnan kezdődő leletmentéseket viszont már a megyék végzik, a NÖK-nek ezeknél „csak” szakmai véleményező és koordináló szerepköre lesz majd. A jövőben tehát a NÖK-nek lényegében az lesz a feladata, hogy összehangolja a különböző megyei „protokollokat” (eljárási rendszereket), ajánlatot tegyen árképzés szabályainak kialakítására, szerződésmintákat javasoljon – tudtuk meg Kálnoki-Gyöngyössy Márton tájékoztatójából.

A KÖSZ egykori háromszáz munkatársának legtöbbje határozott idejű közalkalmazotti kinevezésekkel dolgozott a szervezetnél, amelyeket általában egy-egy projektre kötöttek velük. A munkák befejeztével ezek lejárnak. A távozni kényszerülő munkatársakat a megyei múzeumok tudják majd tovább foglalkoztatni, hiszen ott szükség is lesz rájuk, bár az ilyesfajta váltás nem szolgálja épp karrierjük építését.

A Magyar Nemzeti Múzeum „örökölte” a KÖSZ minden vagyontárgyát, így például regionális raktárbázisait és a bennük létrehozott régészeti laboratóriumokat is. Ez utóbbiakat, vagyis a laboratóriumokat az államtitkár-helyettes a KÖSZ pozitív, megőrzendő örökségének tartja – a Nemzeti Múzeum üzemelteti őket a jövőben. A többnyire bérelt épületekben létrehozott raktárbázisokat azonban nem feltétlenül hagynák meg, kivéve Budapesten, a Daróci úton tavaly megkapott bázist, amely igen jól jön a raktározási gondokkal küzdő Nemzeti Múzeumnak. A felhalmozott leleteket átadnák az illetékes megyei múzeumoknak, melyek közül eddig több nem volt hajlandó átvenni a KÖSZ régészei által feltárt anyagot. Most meg fogják kérni őket erre, mondta Kálnoki-Gyöngyössy Márton. Lesz is hová tenniük, mert míg 2007 előtt az ásatási bevételekből nem építtethettek raktárakat a megyék, ezt mostantól megtehetik.

Mint a helyettes államtitkártól megtudtuk, az örökségvédelmi törvény további módosítása az ősz folyamán már nem várható, hosszabb távon viszont készülnek egy múzeumi reformra.