Újrahasznált, használhatatlan használt ruha
Bálákban áll a Retextil műhelyben a már használhatatlan használt ruha. Adományként kapja az alapítvány egy pécsi turkálótól, vagy a helyiek a szekrényaljból hordják be elunt gönceiket. Első lépésben lefejtik róluk a gombokat, cipzárakat, válltöméseket, kihúzzák a gumit, leszedik a kapcsokat, kibontják a varrásokat, és félrerakják. Tuti, jó lesz majd valamire. A megmaradt anyagból pedig spirálisan kimetszik a lehető leghosszabb és legvékonyabb csíkokat. Aztán összetoldják a textilszalagokat, hogy minél hosszabb legyen az alapanyag a fonalsodráshoz.
Vakán Andrea üldögél a fötrőnél, tekeri a kötélverőt. 2007 óta csinálja ezt a retextileseknél. Minden itt dolgozó, megváltozott munkaképességű, fogyatékos ember általában egyfajta munkát végez ugyanis, attól függően, mit enged az állapota. Andi, aki nemrég elvégzett egy webdizájn-mesteri tanfolyamot is, magától értetődően kezeli a gépezetet, pont olyan tempóban csévél, ahogy a műhelyvezető, Vókó Tünde kéri. Mutatják, miként készül az újrahasznosított fonal.
Az egyik legjobb anyag egyébként a „nagymama ruhája”-féle dzsörzé, de akár a selyemmel is elmolyolhatunk. Egy nadrágból mondjuk tíz méter, pulóverből 21 méter, blúzból 12 méter fonal készülhet. A zoknit sem kell kidobni, remek horgolt labda készülhet belőle, míg a lukas nejlonharisnyából (sodratlanul) akár erszény vagy fülbevaló. Tapasztalatok szerint a hurkolt anyagok ruganyosabbak a szőtteknél, a természetesek gyorsabban öregszenek, mint a műszálasak, ez utóbbiaknak ráadásul a színük is élénkebb, tartósabb.
A retextiltechnika az eredetileg esztéta Thiesz Angéla találmánya. Akkor kezdett kísérletezni, amikor a kilencvenes években, öt gyermekét nevelve egy fillérje sem volt a családnak, de szükségük lett volna néhány szőnyegre. Aztán tovább kísérletezgetett Angéla, amikor az Országos Foglalkoztatási Alapítvány támogatásának köszönhetően megváltozott munkaképességűekkel dolgozhatott együtt. Néhány évvel később már bejegyzett találmány lett a retextil, amely ma már államilag elismert, rehabilitációs foglalkoztató keretében készül.
Angélamegszállott, évek óta azon van a kollégáival együtt, hogy akár a föld alól is pénzt teremtsen elő a pécsi műhely működtetésére. Hiszen kevés a kreatív munkalehetőség a fogyatékkal élőknek, ami akkor is problémát jelent, ha kikerülnek a Retextilből, mert a munkaügyi központ maximum három évig támogatja őket. Jelenleg huszonnégyen dolgoznak náluk 4-6 órás munkában, de hetente jönnének újak, ha lenne rá lehetőség. De nincs, mert bár Angéla kollégáival bárhova elviszi a retextil know-howját, a tréneri honort és egyéb díjakat pedig visszaforgatják a működésbe, sőt akad néhány szponzor is, elég bizonytalan a jövőjük. A Pécs2010 – Európa Kulturális Fővárosa programsorozattól is csurrant-cseppent némi támogatás, igaz, emiatt kicsit csalódottak. Azt remélték, a város ezt az unikumot jobban kihasználja majd, zászlajára tűzi az alulról jövő kezdeményezést, amely egy projektbe öleli az ökológiát, a művészetet és a rehabilitációt.
A bevételt az elkészült retextilek értékesítéséből is növelnék. Bár igaz, ami igaz, nem túl olcsók, hiszen a munka sem túl szapora. Egy-egy nagyobb bútor akár másfél hónapig is készülhet, így elképzelhetik, milyen sokáig csomózták, kötötték különböző technikákkal azt a három emelet magas térinstallációt, amelyet pár éve az Almássy Téri Szabadidő Központban állítottak ki. Mivel egy-egy termetes darab több százezer forintba kerülhet, kulturális intézmények, rendezvények, fesztiválok inkább bérbe veszik például a körhurkolással készült hatalmas ülőalkalmatosságot, a köldököt (a formája miatt kapta nevét), az óriási pihenőkockát, vagy a hosszan nyúló hintaágyakat.
Jobban fogynak az apróbb puffok, a babaringatók, amelyekben szemhunyás alatt elalszik a bébi, a háti-, váll- és biciklistáskák és az egyéb öltözékkiegészítők – a gomblánctól a selyemből horgolt kis sapkáig.
Egyébként nemcsak a megváltozott munkaképességűek kapnak lehetőséget a retextil műhelyben: a minden csütörtöki nyitott műhelyben hozott anyagból mindenki elkészítheti a maga puffját, alvószőnyegét, falikárpitját. Hiszen a retextil a közös alkotóképességet is építi, a módszer jó hatással van csoportok, emberek együttműködésére. Ráadásul a környezetükben felgyülemlett textilhulladékot is újrahasználhatják.
A retextilesek közösségi tér építésére művészeti akciókba is fogtak. A pécsi Zsolnay Mauzóleum mellett, a jövendő kulturális negyednél városi közkertet építettek az üldögélni, kutyát sétáltatni és sportolni vágyóknak. Pécsbányán kisgyermekjátszóteret hoztak létre a közösségi ház parkjában – reciklált anyagokból, például pillepalackokból.
A Facebook közösségi portálon külön oldal indult a Retextil Alapítvány megmentésére. Az államkincstár ugyanis hárommillió forint befizetésére szólította fel őket. A követelés az EQUAL projektjük elszámolása kapcsán bukkant fel, amelynek célja a tartósan munkanélküli, megváltozott munkaképességű és/vagy fogyatékkal élők rehabilitációs foglalkoztatása. Noha teljesültek a program szakmai céljai, a módosított támogatási szerződés szerinti számlákat nem fogadta el a támogató nevében eljáró szervezet. Az alapítvány egyrészt kérte a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségtől az eljárás felülvizsgálatát és a részletfizetés lehetőségét, továbbá kiárusítja árukészletét, hogy előteremtse az általa el nem ismert tartozást.
