Nevével ellentétben tősgyökeres osztrák, de a hazai bluesrajongók ezt régóta tudják – Ripoff Raskolnikov szinte hazajár hozzánk. Ahogy anno nálunk ünnepelte az ötvenedik születésnapját, úgy friss albumait szintén Budapesten szokta bemutatni: nincs ez másként a Lost And Found esetében sem. S bár az új korong közel sem annyira átütő erejű, mint mondjuk volt négy éve az Everything Is Temporary, azért nyugodtan tegyük fel, simán veri az idei mezőnyt. Amit Ripoff képvisel, vérbeli közép-európai blues, hol heves érzelmi kitöréssel, hol féktelen vágtával, hol decens melankóliával. Múltbéli tengerentúli fekete gyökerekből táplálkozik, de közben kellőképp kurrens, e vidéki és fehér lelkületű, az egyértelmű behatások ellenére végig egyéni ízzel, karakterrel. Szerelemről és barátságról, jóleső egyedüllétről és kínzó magányról szólnak a dalok, általa megélt helyzetek, mégis általános érvényűek, döbbenetesen nagy szívvel, belső hittel és spirituális erővel előadva. Semmi púder, semmi mellébeszélés, Ripoff egyszerűen csak mesél, közvetlen hangnemben, természetes gesztusokkal, lényegre törően.

Nagyjából ugyanúgy, ahogy azt fekete példaképei, Blind Willie McTell, Skip James, Robert Johnson vagy John Lee Hooker tették, generációkkal ezelőtt, máig érvényesen. De hivatkozhatnánk az angol kortárs folk legegyénibb dalosaira, Nick Drake-re, JohnMartynra, de akár a Muzsikásra is, melynek Nem arról hajnallik, amerről hajnallott című lemeze a nyolcvanas évek végén teljesen elvarázsolta. Mint mondta, abban benne volt minden, ami számára éltető: a gyökerek, a blues, a népzene. Nem meglepő, hogy amikor a paksi Gastroblues fesztivál „szíve”, Kaktusz évekkel ezelőtt megkérte, játsszon valamit magyarul, erről a lemezről választott dalt. Azt gondoltam, eső esik, pedig a szemem könnyezik – énekelte tisztán, szinte akcentus nélkül, és a YouTube-on is elérhető felvétel azóta etalon, vélhetően nem csak számomra. Mert hát a Grazban született, fiatalon utcazenészként Európát végigcsavargó énekes-gitáros az idők folyamán szépen megtanult magyarul. A nyolcvanas évek végén vetődött először Budapestre, keveredett Podlovics Péterrel barátságba és adta a Palermo Boogie Gang tagjaival első közös koncertjeit. Ekkor már rég felvette a Ripoff Raskolnikov alteregót, úgy érezte, hasonlóképp menthetetlen kívülálló, miként a Bűn és bűnhődés hőse, s a név azóta annyira összeforrt vele, hogy tényleg mindenki, még a legközelebbi barátai is így szólítják. Vélhetően hátra sem fordulna, ha valaki azt kiáltaná: hé, Lutz!

Az elmúlt húsz-egynéhány évben nagyon megszerette az itteni klubéletet és zenészeket, amolyan tiszteletbeli magyar bluesman lett. Ha erről kérdik, mindig hozzáteszi: hiába osztrák állampolgár, hiába énekel angolul, lélekben leginkább magyar. Az osztrákok bekódolt, kidekázott mentalitását sosem érezte sajátjának, ezért is élt sokáig a határ innenső oldalán, ezért is játszik lényegesen többet Budapesten, mint Bécsben vagy Grazban. Hol szólóban, hol Pribojszki Mátyással duóban, hol Big Daddy Wilsonnal trióban, hol a Tom Waits előtt tisztelgő Braindogs formációban. S persze mindenekelőtt a saját zenekarával, a Ripoff Raskolnikov All Starsszal, benne, talán mondanom sem kell, kivétel nélkül magyar muzsikusokkal.

Legfrissebb albumát, a Lost And Foundot szintén velük készítette. Aki ismeri eddigi munkásságát, tudja, mire számíthat, aki nem, annak remek belépőjegy az ő kellőképp egyéni és hamisítatlanul közép-európai univerzumába. Tizennégy saját dal, bő egy óra teljedelemben, közte olyan balladákkal, mint a Far Side Of Town, a Waltz In A Minor vagy a Magic, melyek simán beférnek egy képzeletbeli Ripoff Top 20-ba.

Ripoff Raskolnikov friss albumait rendszerint Budapesten mutatja be