Majd egy emberöltő telt el azóta. Az igazgató pedig valóra váltotta álmait.

A Festetics-birtokon Czoma László irányításával huszonhat év alatt – állami, uniós és saját forrásból – mintegy húszmilliárd forint értékű fejlesztést hajtottak végre. Helyreállították a parkot, a kastélyt, a hozzá tartozó istállót. Nem csak szépült, bővült is az állami tulajdonban lévő birodalom: míg 1986-ra hét hektárra olvadt a területe, ma már a felvásárlásoknak köszönhetően újra több mint száz hektár tartozik hozzá. Felépítettek egy új múzeumot, létrehoztak több egyedülálló gyűjteményt például hintókból, vadászati trófeákból és történelmi vasútmodellekből. Mindeközben egyre nőtt a látogatók száma. Tavaly már négyszázezren váltottak belépőt, így a kastély az ország második leglátogatottabb múzeuma. Száznyolcvan embernek ad munkát, és négyszázmilliós költségvetésének kétharmadát maga teremti elő.

Sikertörténetet írt Keszthelyen Czoma László, pedig tulajdonképpen véletlenül lett múzeumigazgató. Egy apró zalai faluban, Zalaszentmihályon született 1945-ben. „Napközben a parasztgyerekekkel töltöttem az időmet, este pedig jogtanácsos apámmal, iskolaigazgató anyámmal együtt olvastunk, zongoráztunk, nagyokat beszélgettünk. Így egyszerre ismerhettem meg a paraszti és az értelmiségi létet” – eleveníti fel a gyermekkorát meghatározó élményt az igazgató. A zalaegerszegi gimnáziumi évek után az ELTE magyar–történelem szaka következett, majd újságíróként, televíziós szerkesztőként dolgozott. Később – mint fogalmaz – „fiatalon, idealistaként” néhány évre a KISZ sajtósa, aztán az MSZMP tájékoztatási osztályának munkatársa lett. „Amikor beláttam, hogy a rendszer nem reformálható, magam kezdeményeztem a váltást, el akartam kerülni a hatalom centrumából” – emlékszik vissza. Egy volt egyetemi tanára ajánlotta be Keszthelyre, a hányatott sorsú kastély igazgatói székébe. Kapva kapott a lehetőségen, belevetette magát a munkába, s hamar nagy elismertségre tett szert a városban – ez pedig újabb fordulatot hozott az életébe.

Többen is megkeresték 1985-ben Keszthelyen: vállalná-e az országgyűlési képviselőjelöltséget? Igent mondott a felkérésre, és az MSZMP jelöltjét legyőzve jutott be az Országgyűlésbe, ahol egyebek mellett szókimondásával, valamint elhíresült kijelentésével hívta fel magára a figyelmet: „Addig nem lesz igazi parlamenti demokrácia, amíg hóhér és áldozat ugyanabban a padsorban ül.” 1990-ben – továbbra is a múzeum igazgatása mellett – újrázott függetlenként, s mint mondja, több törvényjavaslata mellett arra a legbüszkébb: Antall József miniszteri bársonyszéket kínált neki. Hosszas vívódás után visszautasította az ajánlatot, majd mivel 1994-ben nem szerzett mandátumot, a múzeumnak szentelte minden percét – a műemlékvédelmi szakemberek szerint „a kastély nagy szerencséjére”.

– Laci kisebbfajta csodát tett Keszthelyen. Lepusztult kastélyt, kifosztott termeket, elvadult, megcsonkított parkot vett át, majd mindezt az egyik legszebb, leglátogatottabb műemlékké varázsolta – mondja Varga Kálmán, a MűemlékekNemzeti Gondnoksága vezetője. – Munkája minőségéről sokat elárul, hogy huszonhat évig a helyén maradhatott ebben az átpolitizált országban.

S hogy mi lehet Czoma László sikerének a titka? Ismerői felkészültségét, műveltségét, a lobbizásban hasznos politikusi vénáját, és persze elhivatottságát említik, hiszen még hobbija is a munkájához kötődik. Szabadidejében a kastély múltját kutatja, a Festeticsekről, a főúri életformáról szóló kiadványokat szerkeszt, ír, s agrártörténetet tanít a Veszprémi Egyetem keszthelyi karán. Többen mondják azt is: sokakat megtéveszt a mindig halk szavú, elegáns, udvarias igazgató, hiszen a látszat ellenére konok, a kudarcot nehezen tűrő, s ha kell, a konfliktusokat nyíltan vállaló, könyörtelen „harcos”.

A nyolcvanas évek végén például a szovjet sereggel is szembe szállt. Akkoriban többször tárgyalt a kastély egykori területén működő laktanya vezetőivel arról, hogy ha már raktárként használják a valamikori istállót, legalább ne a parkon keresztül közelítsék meg azt a szovjet katonáknak ellátást szállító teherautók. A tárgyalások kudarcba fulladtak, ám az igazgató nem törődött bele a vereségbe: egy nap felszánttatta, gyeptéglákkal parkosította az utat, hogy ne juthassanak be a járművek. Azóta kiderült: akkor csak csatát nyert a katonaság ellen, a háború győztesévé évekig tartó küzdelem után vált, amikor a volt honvédségi területet viszszacsatolták a kastélyhoz.

Az igazgató beosztottjai közül többen is megemlítik Czoma László különös igényességét, alaposságát. Mesélik: ritkán akad nap, hogy ne szakítana időt a vendégkönyvek bejegyzéseire, s elég egy udvariatlan teremőrről szóló félmondat, egy poros vitrin említése, máris „áll a bál a kastélyban.”

Noha Czoma László szakmai eredményeit senki nem vonja kétségbe, Keszthelyen jócskán volt része konfliktusokban, kritikákban. Volt, aki „szélkakasnak” nevezte, mert nagy gondot fordít arra, hogy jó kapcsolatot tartson fenn az éppen hatalmon lévő kormánnyal. A szakmabeliek viszont legyintenek erre: épp azt teszi, ami egy jó igazgató dolga, ügyesen lobbizik, s a kastély érdekében nem rest a hatalom kegyét keresni. Támadják azzal is, hogy beköltözött a kastélyba – valójában bérleti díj ellenében egy szolgálati lakásba –, s szinte már „grófként” irányítja birodalmát. Czoma László megítélésének keszthelyi ellentmondásosságáról sokat elárul a kastély egyetlen botrányos ügye. Másfél évtizede egy cég filmforgatáshoz termet bérelt a kastélyban, ám arról csak később adtak tájékoztatást, hogy szexfilmet forgattak: volt, aki sietett feljelenteni az igazgatót, mások viszont nyomban a védelmére keltek. Állandó konfliktusok forrása az is: a leglátogatottabb keszthelyi intézmény irányításába nincs beleszólása a városnak, Czoma László pedig nem mindig egyeztet a helyi vezetéssel. Megesett például, hogy olyan telekkel bővítette a kastély parkját, amit Keszthely is kiszemelt magának, ipari területnek szánt.

– Kastélyigazgatóként nekem nincsenek barátaim és ellenségeim, csak érdekeim. Biztosan voltak, akiknek emiatt sebeket okoztam, ám rosszul végezném a munkám, ha nem kizárólag a kastély érdekeit tartanám szem előtt – mondja a bírálatok kapcsán Czoma László, s megemlíti:

– Nem vitás, a legapróbb ügyekben is szeretek magam dönteni, viszont a felelősség is az enyém. Néha úgy érzem, mintha egy óceánjárót irányítanék. Kerülgetem a zátonyokat, s próbálom kihasználni a kedvező széljárást, hogy minél meszszebbre jussunk.

Öt évig még biztosan Czoma László lesz a keszthelyi „óceánjáró” kapitánya, hiszen újra meghosszabbították megbízását. Hatvannegyedik évében jár, ám szó sincs levezető ciklusról: íróasztala fiókjában ma is ott sorakoznak az új fejlesztési tervek. Felújítaná a fenékpusztai kiskastélyt, a Festeticsek lovas hagyományait ápolva lóversenypályát építene, és létrehozná a Keleti Művészetek Múzeumát.

Az újabb százmilliós nagyberuházások kapcsán akadnak persze Keszthelyen szkeptikus hangok – de hát kétkedők voltak huszonhat éve is, amikor egy frissen kinevezett igazgató százezreket vonzó, régi fényében pompázó Festetics-kastélyról álmodott.