Aki belép Schaár Erzsébet Utcájába, elveszett.

Csak hát kevesen lépnek be. A Pécsett 1991-ben megnyílt Utcát évente alig pár ezren látják. Olyannyira kevesen jönnek, hogy immár nincs önálló teremőre a tárlatnak, s ha mégis látogató érkezik, a szomszédos kiállítások valamelyikéről – a Vasarelyből vagy a Zsolnayból – hívnak át vigyázót.

Romváry Ferenc művészettörténész, aki több évtizedes és a szakmája által maximálisan elismert munkával építette fel a Baranya Megyei Múzeum modern kori gyűjteményét, így fogalmazott, amikor egyszer a Schaárt övező érdektelenségről keseregtem: – Ilyen a világ. Csodás színészek játszanak fantasztikus színházi előadásokban, ám őket csak azok ismerik, akik fogékonyak a művészet, a valós teljesítmény és főleg a másik ember iránt. A semmihez sem értő, képesség nélküli celebeket viszont az utolsó bunkó is ismeri.

Nem dolgunk az ebbe való belenyugvás, ezért hát a címbeli mondás beteljesedését kívánjuk olvasóinknak. Ha belépünk az Utcába, többé úgysem szabadulhatunk a műalkotás atmoszférájától. Fehér házfalak között ballagunk, s az ajtókon és ablakokon át fehér gipszszobrok néznek ránk szelíd bölcsességgel. Mi meg őket nézzük. Nézzük egymást a sejtelmes fényben, s egy idő után olyan az egész, mint egy álom, csak éppen nem tudjuk, hogy mi álmodjuk-e az Utcát, vagy az Utca lakói álmodnak bennünket. A portrék némelyike jól ismert arc: Szabó Lőrinc, Patkós Irma, Nagy László, Csomós Mari, Marx. (S nem kell felhördülni, hogy minek ez a bolsevik propaganda!) A többi Schaár-portré modellje maga a szobrász, és akik hozzá kötődtek. Ismeretlenek, elfeledettek, névtelenek. Egy utcában Marxszal. És velünk.

Ezer jelentést és jelképet hordoz az Utca. Mindenki megtalálhatja a magáét. Ott is, ahol már portrék sincsenek, csak székek gipszből, merthogy az Utca végén székek játszanak el emberi sorsokat. Ideérve megfordulunk, és visszaindulunk, mivel Schaár Utcája zsákutca (ez azonban nem jelenti azt, hogy nem visz sehová). Újra a már látott szobrok között ballagunk, és nézzük, álmodjuk egymást.

Az 1908–1975 között élt Schaár Erzsébetről sok szépet leírtak. Így azt, hogy meghatározó személyisége volt a múlt század hazai szobrászatának, s hogy az Utca összefoglalója a művész pályájának. Meg hogy az Utca remek összegzése a tér és az ember kapcsolatának, s hogy itt „a tér gazdagon sugárzó, vibráló mágneses közeg”. Az Utcába betévedőnek azonban ezt nem kell tudnia, elég, ha belép. A dolog onnan már működik.

Infó: Schaár Erzsébet: Utca Pécs, Káptalan u. 5. A kiállítás nyitva hétfő kivételével 10-től 17 óráig. Telefon: 72-514-040.

Top 5

1. Háromszék rádiózási múltja

az alsócsernátoni tájmúzeumban.

2. XII. Nagycenki Művészeti Napok

a Széchenyi István Emlékmúzeumban augusztus 7-ig.

3. Díszmadár- és díszbaromfi-kiállítás

a Szántódpusztai Idegenforgalmi és Kulturális Központban augusztus 6–8-a között.

4. X. Barokk Kastélynapok

a Gödöllői Királyi Kastély Múzeumban augusztus 7–8-án.

5. A Block-csoport

a Budapest Galéria Kiállítóházában (Budapest III., Lajos utca 158.) szeptember 5-ig.