A Korrektúrát nézem amúgy, ahol nagyon mély dolgok hangzanak el, a múltkor például azon nevetgéltek önfeledten Bayer Zsolték, hogy a Para-Kovács Imre mér’ nem döglött meg egy kapualjban herointúladagolásban. Kétségtelen magasröpt.

De egyébként is mindig nagyon fennkölt dolgokon mulatnak, amint az konzervatív zsurnalisztákhoz, jogászokhoz és írókhoz illik. Nem mintha csalhatatlanul tudnám, mi illik a konzervatív zsurnalisztákhoz stb., aminthogy azt sem tudom, mi illik a liberális zsurnalisztákhoz stb. Ami viszont semmiképp nem árthat: a jó ízlés. De ezt számon kérni a magyar kereskedelmi televíziózás politikai műsorain olyan perverz kívánság, mintha vagyonnyilatkozatot követelnénk az Astoria aluljárójában Csillagszállót árusító hajléktalanoktól. Külön finomság, amikor az 5-ös számú párttagkönyvvel fenyegetőző szerző szokása szerint kiszól a nézőknek, úgy mondja a frankót, zakson, hát kicsit személyeskedve. Na, az igazi katarzis. Mert Bayer Zsolt tudja, mi kell a magyarnak.

A Zigazság, a pacekba bele.

A Korrektúrát nézem tehát, de nézhetnék mást is. A Pörzsölőt sajnos már nem, mert Pörzse Sándor elment Jobbikozni, pedig a műsora jobb volt, mint a Hofi-ismétlések a Comedy Centralon. Nézhetném Szentmihályi Szabó Péter könyves műsorát (a címe: Könyv), amelynél unalmasabb, belterjesebb, ingerszegényebb és még egyszer: unalmasabb irodalmi vagy annak álcázott programot nem hordott még hátán a kábeltévé-előfizetésem. Vagy nézhetném A gumid kopjon című motorosmagazint is, ami tulajdonképpen és kevéssé titkoltan a Gój Motorosok játszósarka az Echón, s bizony a közéleti merengés sem ritka vendég benne. Ami rendben van, mert miért ne politizálhatnának a motorosok is, csak előbb talán meg kéne tanulni tévéműsort csinálni.

Nézhetném a szezon utolsó Mélymagyarját (ugyancsak Bayer Zsolt műsora), a vendég Csurka István – már ha egy félórás Magyar Fórum hangoskönyvre volnék kíváncsi. Nézhetném a Demokrata-kört, ami meg Bencsik András és barátai homokozója. Nézhetném Kerényi Imre szabad ötleteinek jegyzékét, vagy az egykor köztévés Matúz Gábort az Éjjeli menedékben, Szaniszló Ferencet a Világpanorámában, de bámulhatnám éppen a Kibeszélőt, benne Kubínyi Tamást, a Dagály & Pátosz vendéglő mindig nett főpincérét. Majdnem ugyanazt látnám.

Az Echo TV populizmusmutatója egészen figyelemre méltó, és ha ehhez még hozzávesszük a díszletek és az inzertek milyenségét, néhány műsorvezető műsorvezetési képességeit, világos lesz, hogy a televíziózás csak ürügy itt valamire. Valamire, amiről valószínűleg még a csatorna munkatársai sem tudják százszázalékos bizonyossággal, micsoda, úgyhogy segítek: alig színes, nagyon zörgős propagandatasakba csomagolt álompor. Pár év múlva, mikor már nem nagyon lesz mit ekézni az amúgy nagyon is ekéznivaló kommancsokon, marad a szimpla horkolás. Vámos György élőben bóbiskol majd minden este fél héttől fél nyolcig, csak néhanéha rezzen fel egy-egy betelefonálóra: Pisti vagyok Békásról, a Hűtlent küldeném Julinak Csepelre.