A hiány, amiről szó van, az évek során gyülemlett föl a Magyar Mozgókép Közalapítványnál, és bizony nem fillérekről van szó. A mintegy 7,9 milliárd forintnyi összegű hiányra az új elnök, Kőrösi Zoltán által indított vizsgálat derített fényt. A dokumentaristák állítása szerint az említett pénzből ők egy fillért sem láttak. Ahogy Kisfaludy András rendező fogalmaz: ez a hatalmas adósság elsősorban és csakis a játékfilmes műfajt érintette, és úgy szeretnék, ha ez így is maradna. Ugyanis az adósságteher visszafizetésével kapcsolatos kötelezettségeket – a jelenlegi elképzelések szerint – nekik is vállalniuk kellene. Ezt már komoly elvonások jelzik: a dokumentumfilmesek szelektív támogatása az idei tervezett 170 millió forintról 130-ra csökkent, az ismeretterjesztő műfaj képviselői pedig 50 százalékkal kevesebb pénzzel számolhatnak.

Mondani sem kell, számukra ez a helyzet elfogadhatatlan. Már azért is, mert a filmtörvény elfogadása óta nem kapott ilyen alacsony támogatást a kétműfaj,miközben egyre több játékfilm készült, egyre magasabb költségvetéssel. Hozzátették azt is: ha az elvonások bekövetkeznek, súlyos helyzetbe kerül mind a két szakma: elkezdett produkciók állnak le, maradnak félbe fizetésképtelenség miatt, arról nem is beszélve, hogy a szakma képtelen más, esetleg saját forrásokból finanszírozni a kieső támogatást, mivel az utóbbi évek mostoha finanszírozása miatt az alkotók teljesen elszegényedtek. Ezért kérik a Mozgókép Közalapítványt, hogy ne sújtsák őket elvonással, inkább támogassák őket.

Kőrösi Zoltán egyetért ezzel, és valós problémának érzi, hogy számos műfaj alulfinanszírozott volt az elmúlt években, nemcsak a dokumentumfilmes, az ismeretterjesztő, de például az animációs is. Ám hangsúlyozza, hogy az alulfinanszírozottság ellenére a dokufilmesek mégiscsak részesültek a pályázati pénzekből az elmúlt években, ha nem is mindig annyit kaptak, amennyit szerettek volna, így a felgyűlt hiányt nem lehet kizárólag a játékfilmesek nyakába varrni. Ráadásul azok a dokumentumfilmesek, akik egész estés műveket hoztak létre, további forrásokhoz is hozzájuthattak – mint például Almási Tamás Puskás Hungary című műve. Az elnök azt is kihangsúlyozta, hogy az európai normákhoz igazodva már rég nincs gyakorlatban a műfaji megkülönböztetés. A határok egyre inkább átjárhatók, a közönség is a jó produkciókat keresi – műfajoktól függetlenül. Kőrösi úgy gondolja, hovatovább a megkülönböztetett támogatás azoknak kedvez, akik tartanak a minőségi versenytől. Mindemellett Kőrösi azt is látja, hogy a merev pályázati rendszer nem kedvez a dokumentumfi lmesek napi munkájának.

Pedig épp ez lenne a legfontosabb. A dokumentumfilm ugyanis aktuális kérdésekkel is foglalkozó műfaj, nem olyan, mint a játékfilm, hogy egyes jeleneteket, akár egy év múlva is le lehet forgatni. Átalakuló, feszültségekkel, tragikus helyzetekkel teli társadalmunk eseményeit ilyen támogatási feltételek mellett lehetetlenség dokumentálni – állítják egyhangúan a műfaj alkotói. A folyamatos rögzítés érdekében – magyarázza Vészi – szeretnék létrehozni a Változó Valóság Alkotócsoportot, amely a 2010-es év jelentős eseményeit, az árvízi károsultaktól a fizetésképtelenség miatt kilakoltatottakig, vagy akár az új munkahelyhez jutókon át mutatja be a legfontosabb történéseket. Amolyan minimálprogramként forgatja le, „teszi el” mindezeket egy későbbi filmkészítés lehetőségének igényével. Így elkerülhetik azt a vádat, hogy nem tesznek semmit, csak ölbe tett kézzel panaszkodnak.