Nagyjából szemben vele különös installáció figyelhető meg: egy oszlopokkal és csíkos lécekkel körülkerített kráter, amely mellé nagyjából félköbméternyi kiskockakövet halmoztak fel ismeretlen helyen, de láthatóan huzamos ideig jelentős távolságban tartózkodó közművi erők. Az egyik lécre a szemléltető oktatás szellemében táblát szegeztek, az olvasható rajta, hogy éppen üzemzavar-elhárítást végeznek, vagyis akkor így néz ki élesben egy ún. üzemzavar-elhárítás, köszönöm a segítséget.

A 7. sz. ház tetszetős kapuzatát neolux-ábrázolatokkal díszítette egy ugyancsak ismeretlen mester, abból a bölcsességből kiindulva, hogy semmi sem lehet olyan szép, hogy ne lehetne még szebb. Az ecsetkezelésből ítélve a 9. sz. ház kapuja előtti terasz vendégeinek kultúrélményéről is ugyane művész gondoskodott, a hajléktalanított (az egészségtelen kintalvást megelőzendő, köztes karfákkal ellátott) padok alkoholos filctollal elvégzett felületkezelése azonban már egy másik alkotó keze munkáját dicséri, a leginkább csikkgyűjtő edényzetnek használt növénytartó planténerek oldalát ékesítő rajzolatok viszont egy harmadikét; valóságos alkotótábor ez itt tehát. A műélvezetet egy húshentesáru üzlet fokozza a végsőkig, amely archaikus boltíveket és díszes fejű oszlopokat formázó kirakatmatricáival remek ógörög kriptát idéz.

A Hajós és az Ó utca sarkát részint egy bedőlt és ennek megfelelő mértékben, azaz rettenetesen retkes divatbolt uralja, részint nyolc pestises galamb. Hasonlóan lehangoló látvány a 16–18-as számú homlokzat is, a csupasz tégláig leerodálta a kíméletlen pesti passzát. Még szerencse, hogy a harmadik emeleti erkély tulajdonosa nem volt rest, és az állattenyésztési ágazatban rejlő pazar lehetőségeket kihasználva szerzett egy hullámos bádoglemezt, amelyet a balkon fölé szerelt, egy kis tavaszt hozva rosszkedvem telébe. Ugyancsak üdítő élmény a 25. sz. ház, annak is főleg az elképesztően klassz, pazar, rézdíszítésekkel szerelt, szecessziós kapuja, amelyet ugyan már legalább egy hete felújítottak, eddig mégsem sikerült összebarmolni, bár mire e sorok napvilágot látnak, nyilván menni fog. A jó atmoszférához nem kis mértékben járul hozzá a Zichy-sarki Café Chagall oldalfalára festett, kedves ál-Chagall-freskó. Ezt nem féltem annyira, mert a tagelők testmagassága távolról sem közelíti meg a hat métert, bár igaz, ami igaz, láttam én már metálkék női nemi szervet tizenöt méteren is. Ugyaneme sarkosodáson figyelemre méltó részlet a Kozmosz Kultúrcikk és Fémárukat Gyártó Ipari Szövetkezet késő Pióker Ignác-korból megmentett pompás üveg cégtáblája, le kéne védetni, mielőtt késő lesz.

A Hajós utca gyalogoszónája nagyon szomorúan búcsúztatja vendégeit, tudniilik egy hajdan jó atmoszférájú, de mára szintén szörnyűségesen lepusztított, klasszikus modern épülettel, amelynek a kirakatát valaki betörte, egy másik valaki bedeszkázta, egy harmadik valaki meg ráírta a deszkára, hogy „Jobbik náci”. Unokáink is látni fogják.

Hiába a kínálat, a Hajós utca szomorúan búcsúztatja vendégeit