Természetesen nem hiányoljuk a márványba és mahagóniba szobort birodalmi gőgöt, mégis azt kell mondanunk: az 1923-ban gründolt Nemzeti Filharmonikusok honlapjától speciel sokkal több eleganciát vártunk. Pofára sajnálatosan közepesen attraktív website, egy újabb zavaró precedens arra, amikor az intézmény bemutatására szolgáló felület a lehető legelőnyösebb perspektívából szemlélve sem idézi az intézmény színvonalát, ez legalább annyira disszonáns, mintha egy radiátorzománc-szaküzletnek kéne odaítélni az Év honlapja díjat.

Tartalmilag sok baj amúgy nincs vele, leszámítva, hogy a programok című menüpontban elmélyedve kis híján negyven lefutott programon kell végiggurigázni, mire eljutunk a közeli jövő kínálatához, még szerencse, hogy ez a három koncert másik két helyen is felbukkan, tisztán és gyorsan, vagyis akkor senkinek nem javalljuk, hogy a programokat a program menüpont alatt keresse, hacsak nem nosztalgiázni akar, vagy azon keseregni, miről maradt le. Üdvözöljük viszont a Nők lapja Novella nevű bokszot, ahol zeneművészek fejtik ki gondolataikat a hölgylap mellékletében foglaltakról, ezúttal éppen Kocsis Zoltán dicséri meg Abody Szabó Rita Szívdob című dolgozatát, okkal s joggal nyilván, csak persze ki tudja, miért pont éppen.

A másik nagyszerű alakulat, a Budapesti Fesztiválzenekar ígéretesen indít: egy drámaian erős veres háttérrel és egy tetszetős montázzsal, közben szép zeneműrészlet szól valamely XX. századi szerzőtől. Az intrón átugorva azonban hirtelen azt érezzük, hogy meglazultak a hajhagymáink: a BKV kékkel és a korai Wartburgok libafos-zöldjével dekorált főoldalnál dermesztőbb látványban utoljára akkor volt részünk a neten, amikor a hőszigetelés.lap.hu-val kezdtük és zártuk dologtalan hétköznapjainkat. Szörnyű betűk, ügyetlen tördelés, megnyithatatlan képek – egy marék félig megkeményedett purhabot ábrázoló fotót kivéve majdnem minden együtt van az Évtized Randasága trófeához, annyira szerencsétlen az egész, hogy szinte meglepő, hogy egyáltalán működik. Még nagyobb szakadék tárul itt a néző elé, mint a nemzeti filharmonikusoknál. Ennyire szegény az eklézsia? Lehet, de mint már többször módomban állott megpedzeni: a remeklés és a bénázás foka talán nem feltétlenül és kizárólag a pénztől függ.

Azt gondolná az ember, hogy ha a két legnevesb formáció honlapja ilyen, akkor milyen lehet a kevésbé neveseké, ajvé. De ne gondolja. Találomra kiböktük például a Békés megyei szimfonikusok oldalát, amely szintén nem szép ugyan, a fesztiválzenekaréhoz képest azonban kimondottan gyönyörű, igaz, ez annyira nem nagy kunszt, meg az is igaz, hogy itt viszont a tartalomszerkesztéssel állnak nagyon hadilábon az alkotók, előbb derül ki például, ki a művészeti vezető, kik a tagok, meg hogy mi volt 2008-ban és 2009-ben, mint az, hogy mit láthatunk-hallhatunk tőlük legközelebb; ez az információ a térben alig esik közelebb, mint az, hogy ma Izabella napja van, holnap Jenő napja lesz, kedves, hogy szólnak, de ma Dalma napja is lesz, holnap meg Indráé is, nekik nem jár a gerbera? Nagyjából hasonló elveket követve kényezteti halálra olvasóit a Debreceni Lyra Szimfonikus Zenekar is. A látvány –leszámítva a főlap tetején látható tragikomikus montázst, amelyet a zenekar tagjairól a lehető legkülönbözőbb időpontokban, távolságból, szögből, fényviszonyok közepette és technikával elkészített képekből raktak öszsze –, nem olyan nagyon rossz, de újfent azzal kell szembesülnünk, hogy előbb értesülünk arról,mikor lesz a nyári próba (két hete megvolt), meg hogy odaadhattuk volna nekik személyi jövedelemadónk egy százalékát, mint arról, hogy mikor lesz a következő hangversenyük, pláne, hogy a honlap szerint nem is lesz. Sajnos nem tudunk mást mondani az Egri Szimfonikusok lapjáról sem, különösen, aKönynyedén című humoros aloldal miatt, ahol aktuálisan az a vicc olvasható, hogy „Ki az abszolút úriember? Aki tud brácsázni, és mégsem teszi...”

Mindehhez képest valóságos felüdülés a kihagyhatatlan MÁV Szimfonikusok honlapja. Viszonylag pofás, nagyjából a helyükön vannak benne az információk, és találtunk rajta olyan hírt, amely részint –különös módon – egy jövőbeli történést vetít előre, másrészt még minket, közönséges zenerajongókat is érdekelhet.