Baromi sok itt a hely – mondja. Vannak könyveim itthon (a dolgozószobában, a nappaliban, a hálóban), Szentendrén és Spanyolországban. Az íróasztala felett egy kép, amelyet nagyapjának címeztek, aki feltalálta a Mucsa szót, azaz a sokak által leginkább lesajnált helységnevet. A képet könyvespolcok veszik körül, melyekről viszont hiányoznak a múlt darabjai. Ahogy az ő nemzedékére jellemző, hazafias krimik és szovjet gyerekművek tömegén nőtt fel, így már csak kényszerűségből is a kezébe került Arkagyij P. Gajdartól a Timur és csapata, valamint Valentyin Katajev Távolban egy fehér vitorlája. Katajevről – igaz, későn – még az is kiderült számára, hogy jól ír.

Babits Mihály szerint „nem kell hinni, hogy aki könyvekbe menekül, okvetlen az élet elől akar szökni. Sokszor inkább tágítani akarja életét, több életre szomjas, mint amennyit kora és végzete kiosztott”. Ezen a gondolati nyomon jutott el Aczél Endre is jelenlegi olvasmányához, Paul Preston: The Spanish Civil War, amely a spanyol polgárháborúról szól. Ez a téma olyan szinten magával ragadta, hogy a magyarra fordításán is elgondolkozott.

Spanyolországhoz való kötődése nem alaptalan, hiszen az ország déli részén van egy lakása. Itt írta meg első könyvét, Amit megírhatok címmel. Évente egy hónapot tölt Andalúziában, ilyenkor félreteszi a politikai irodalmat, és kizárólag krimiket olvas, amelyek csak takaréklángon veszik igénybe agytekervényeit. Egy-másfél nap alatt fal fel egy 3-400 oldalas krimit, ami egy hónap alatt jó néhány könyvet jelent. Ha a bűnügyi regény és a Riviéra találkozik, a politika és a szépirodalom szabadságra megy. Amúgy jobbára politikai és történelmi vonatkozású könyveket olvas, bár ezek némelyike, ahogy ő emlegeti: pamflet átkozódások tudományos köntösben. Na ezek azok a könyvek, amelyek sose térnek vissza a vakációról, és keringenek az örök olvasatlanságban.

Aki elmélkedés nélkül olvas, olyan, mintha emésztés nélkül enne – ezt Edmund Burke állította két évszázaddal ezelőtt, de van, amit nem elég egyszer megkóstolni, mert minden alkalommal felfedezhetünk valami új ízt is benne. Aczél egyik visszatérő olvasmánya Huszár Tibor: Beszélgetések Nyers Rezsővel című munkája. Számára ez a könyv olyan forrásmű a 60-as, 70-es, 80-as évekről, amely megunhatatlan, ezért mondatait újra és újra átrágja.

Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula és Tersánszky Józsi Jenő írásait tartja a magyar irodalom legszebbjeinek. Ezért különösen várja, hogy megvegye Móricz Zsigmond nemrégiben megjelent 1924–25-ös naplóit. Olyan referenciákat kapott róla, amelyek kihagyhatatlanná teszik ezt az olvasmányt. Az emlékiratnapló egyébként is egy olyan műfaj, amely különösen foglalkoztatja.

Könyveibe csak egy esetben ír bele, ha dedikálja azokat. Eddig két kötete került a boltokba (idén májusban az Acélsodrony), de sok helyen dedikált, és azt mondja, felemelő érzés látnia a könyvei iránti, hosszú sorokban kígyózó érdeklődést és kíváncsiságot.

Polcfigyelő

A dolgozószobában már kész a rendszer és a betűrend. A nappali polcai még várnak az alfabetikus sorrendre, de a sorozatok ott is egymás mellett helyezkednek el. néhány könyv többször is szerepel, igaz, másmás nyelven. i lyen Faludytól a Pokolbéli víg napjaim, ami két nyelven is megvan. Milovan Gyilasz híres történelmi könyve – Beszélgetések sztálinnal címmel – gondosan őrzött angol változatát kölcsönadta, viszsza azonban nem kapta, de egy antikváriumban a magyar változatát megtalálta.