Az adás folyamán ugyanis kijelentette, hogy jobb lenne, ha a politikusok – Gyurcsányékkal ellentétben – „nem próbálnák átverni a magyar polgárokat, hanem elmondanák nekik a valóságot”. És Kósa Lajos ehhez mindvégig tartotta magát, hiszen Kálmán Olga minden fölvetésére őszinte, érthető, hiteles választ adott. Így például arra a kérdésre, hogy megbánta-e a azt a júniusi kijelentését, amelyben Görögországgal példálózva államcsődöt emlegetett, a következő őszinte, érthető, hiteles választ adta a magyar embereknek:

–Ha Aigner Szilárd aztmondja, hogy csütörtökön esni fog, akkor nem azért esik az eső, mert Aigner Szilárd azt mondta, hanem azért, mert az időjárási feltételek olyanok, hogy eső esik. Ő csak kijelentette, hogy eső fog esni. De nem attól esik az eső, hogy Aigner Szilárd azt mondja, hogy esik az eső, jó esetben egyébként esik, mert még az is előfordulhat, hogy nem.

Ám Kálmán Olga erre elég csúnyán viselkedett a magyar emberek füle hallatára, mert még legalább ötször megkérdezte Kósa Lajost, hogy megbánta-e az említett kijelentését, vagy sem. Én nem is értem, milyen újságíró az ilyen. Sőt megkérdezte azt is az én Polgármesteremtől, hogy államcsőd közeli helyzetben volt-e az ország június elején, vagy sem. Mire Kósa kerek perec kijelentette:

– Attól függ, mit értünk államcsőd alatt.

Tessék, ilyen az egyenes, világos beszéd! Hát mit nem lehet ezen érteni, magyar emberek? Kálmán Olga azonban nem volt képes abbahagyni a kérdezősködést, á, nem. Újra megkérdezte Kósa Lajost, hogy megbánta-e, amit júniusban mondott. Erre az egyszerű, eldöntendő kérdésre az én Polgármesterem elárulta a valóságot:

– Minden, amit mondtam, megfelelt a valóságnak.

Ebből a válaszból minden magyar ember számára kiderülhetett, hogy akkor most megbánta-e, vagy sem. Kálmán Olga azonban váltig értetlenkedett, sőt még grimaszolt is, és több ízben szánakozón rámosolygott Kósa Lajosra. Csak néztem. Hát szabad ilyet? Még szerencse, hogy nem kérdezte meg Kósa Lajostól azt, hogy a külföldi befektetők és piaci döntéshozók számára vajon komolyan vehető megszólaló lehet-e egy vezető magyar politikus, akinek nincsen diplomája, angolul pedig csak társalgási szinten beszél. Erre vajon mit válaszolt volna az én Polgármesterem? Nyilván azt, amit szokott: ő igenis egyetemet végzett. Az meg ugye nem az ő baja, hogy a magyar emberek ebből a szóhasználatból tévesen azt a következtetést vonják le, hogy diplomája is van. Na de nem baj. Nem sokáig lesz ez így, kedves Olga, hogy csak úgy kérdezősködünk, értetlenkedünk, grimaszolunk és vigyorgunk a magyar emberek forradalmi vezetőire. Elvégre Szijjártó Péter is bejelentette a múlt héten éppen az Egyenes beszédben, hogy eljött immár miközénk a Tisztelet Kultúrájának Időszaka. Rendet csinálnak. Érthető? Vagy függesszük ki valahová?