Ám nemcsak agya hippocampusa küldött neki jeleket, hiszen országszerte gyűrték már a homokzsákokat, de még a hangyák is egyre magasabbra építkeztek. Hiába éledt fel benne az állati ösztön, tudatos énje kinevette a megérzéseit, így aztán a víz könyörtelenül tette tönkre több alkotását, negatívjait, papírképeit, bútorait, háza falait és a lelkét is. Könnyezve emlékszik vissza a történtekre, majd ironikusan elmosolyodik, amikor eszébe jut, hogy voltaképp gondolázhatott saját falujában, miközben csónakkal mentették ki otthonából, no meg hogy az árvízkárosultak segélyvonalát tárcsázva önmagának is gyűjtött pénzt. – Most csak haragudni tudok a vízre, pedig vízimádó vagyok, de a legcsúnyábbik arcát mutatta – meséli. Egyik nővére csak annyit mondott: Te akkor születtél, amikor tűz volt a világon, és úgy látszik, hogy…

JUNG ZSENI a második világháború alatt született Ukrajnában. Édesapja, német származása miatt, a sztálini önkény áldozata lett. Pedagógus édesanyjával és testvéreivel hétévesen költözött Magyarországra, ahol az orosz után a magyar is az anyanyelve lett. A családban senki nem volt fotós, egyszerű véletlen, hogy erre a pályára lépett: az iskolában szakmát kellett választani.

Első házasságából két gyermeke született, akikre nagyon büszke. Lánya Hollandiában él, fia pedig itthon operaénekes. Zseni már nagymama. Művészként arra született, hogy gyönyörködtessen, örömet okozzon, és nyomot hagyjon a világban, tanárként pedig arra, hogy tanítványainak portré-, csendélet- és aktfotózást tanítson.

Húsz éven át műteremben dolgozott portréfényképészként, fotózott rendezvényeken, készített reklám-, műszaki, épületillusztrációs képeket, állított össze hanglemezborítókat, naptárakat, plakátokat, prospektusokat, de fényképezett lírai csendéleteket, tájképeket is. Azonban a legerősebb oldala az aktfotózás lett. Lágyított, melankolikus, borongós hangulatú felvételeit egyedi kollázstechnikával készíti, és kézzel színezi. Barnított vagy kékes színű aktképeiről nem csupán a szakma ismeri fel azonnal.

Szereti a finom, halk dolgokat, az akton keresztül fejezi ki magát. A képek gyengédségről, nőiességről, megaláztatásról, fájdalomról, szorongásról szólnak, de persze ott rejtőzik a szerelem is némely mozdulatban. Fotóin a fiatal nők nem szaladgálnak, nem kacagnak, nem ugrándoznak. Jung Zseni számára az emberi érzések időtlensége fontosabb a múló mosolynál. Aktjain a modellek szeme sosincs nyitva. Ha a modell belenéz az objektívbe, kapcsolatot teremt az őt néző közönséggel, amelynek önmagát mutatja így meg. De Jung Zseni nem ezt akarja. A modell csak testesítsen meg egy körülzárhatatlan érzést. Neki ne vágja pózba magát senki, és ne akarja meggyőzni arról, hogy mi áll jól, és mi nem. A lányok csáberejüket tartogassák a férfiaknak. Az aktot sokan csak a meztelenséggel azonosítják. – Nem a modell meztelen, a modell csak ruhátlan. A fotós a meztelen – mondja. Nevéhez négy könyv is kötődik, A nő égi mása, az Ölelés, A négy évszak, és kedvence: a Hajad tengerén. Utóbbit Lukács Sándor színművésszel együtt készítették, aki harmadik dimenziót adott verseivel Zseni képeinek.

A digitális technika nem szippantotta be Jung Zsenit. Nincs internete, nem levelezik e-mailen keresztül, és a digitális fényképezéssel is csak mostanában kezdett ismerkedni. Általában filmtekercsek, nehéz masinák és sötét labor jellemzi a munkafolyamatait; de a kidolgozás egyre nehezebbé vált. Engedett hát a technika csábításának, ám első digitális próbálkozását elmosta az árvíz. Színe-java feliratú dobozát, melyben legértékesebb diái voltak, viszont feldobta a csigalépcső tetejére, amikor megérkezett az ár. A régi megmenekült, az új elsüllyedt.

Hatvannégy éves volt, amikor elhagyta a fővárost és vele együtt gellérthegyi otthonát. Nem félt változtatni, csak az élő dolgokhoz tud ragaszkodni, azok pedig mozdíthatók, és jöttek vele Hontra. A többi maradt, elveszett, vagy kukában végezte. Miközben épülő háza ablakában ült, hihetetlen boldogsággal töltötte el, hogy nyomot hagyott a térképen. Ez már nem egy üres telek, ez már otthon – és műterem persze. A ház ablakai akár egy képkeret: úgy jelenik meg bennük a kert, a külvilág, mint egy fénykép. A körbefutó galéria, az antik bútorok most csak szomorú emlékei régi önmaguknak.

A KERTALKOTÁS lett a második szakmája. Színek most nincsenek, de a Bolond nő, Kisbaba, Speranza, Boszi, Bíborka és Székesegyház, azaz a göndör nyírfa, a barackfa, a vörös juhar, a körtefa és a hatalmas fűz – hiszen nála még a fáknak is nevük van – reménykedve várják vissza a hóbortos életet maguk köré, a fotózásokat, a tanítványokat.

A pusztítást nem fényképezte le. Nincs felvétel se a kertről, se a házról, erre nem akar emlékezni.

A halált nem örökíti meg az ember.

Az árvíz első éjszakáján az ágyában feküdt a galérián, alatta fekete víz örvénylett. Imádkozni kezdett: – Megígérem, hogy szebb kertet varázsolok, mint eddig volt. A házzal mi lesz, azt nem tudom, de ha a fene fenét eszik, kert akkor is lesz itt! Ezt már megálmodtam. Jung a nevem. És a név kötelez.

Jung Zseni megsegítésére barátai július 24-én jótékonysági estet szerveznek 19 órától az Erzsébetvárosi Közösségi Házban. Bálint Márta előadóművész Székely János verseit mondja el. A szervezők a teljes bevételt a művésznő javára ajánlották fel.