Ezt a történetet mindenki ismeri: 1962 végén a Beatles menedzserének sikerült elérnie, hogy az együttes a Decca cégnél fölvehessen egy nagylemeznyi számot. Dick Rowe producernek azonban nem tetszettek a dalok, és inkább a Tremelos albumát adta ki, így a liverpooliakon nem az ő cége, hanem az EMI-Parlophone gazdagodott meg. Micsoda blamázs! – kuncogok most is, ahogy Aczél Endre újra elmeséli, de ő még két adalékkal áll elő: 1. Rowe nem vesztette el állását, mert néhány hónap múlva éppen a Beatles-tag George Harrison ajánlására szerződtette a Rolling Stonest! 2. Húsz évvel később kiadták az akkor felvett számokat, „s csak lábjegyzetként toldalékolom, egyikük sem volt, nem is lett sláger. Az a Beatles még nem volt az igazi”.

Általában úgy alakítom, hogy meghallgathassam a rádióban Aczél Endre Aczélsodrony című műsorát. Ha fiatalabbként is, az egész korszakot átéltem, pontosan tudom, miről beszél, és éppen ezért sokszor csodálkozom: hogyan tud ilyen rövid terjedelembe ennyi mindent beszorítani?! Miképpen foglalja össze olyan ügyesen a mondandóját, hogy eléggé világosak legyenek a néha nagyon is bonyolult öszszefüggések, és közben a hallgató se veszítse el a türelmét?

A hatvanas évek! Rákosi, Kádár, Hruscsov, Kennedy, Mao, Szolzsenyicin, Sartre, Piaf, Nagy László, Kodály, Jancsó, Tichy, Földi, Albert... Ja, és Louis Armstrong a Népstadionban. Mennyire szerettem volna a szüleimmel menni!

Talán elég ennyi is, hogy lássuk, a háromperces részekben keverednek a politikai-társadalmi történések a magas művészet, a tömegkultúra meg a sport eseményeivel. Aczél, aki pedig beszél róluk, a kor tipikus pesti polgára: mohó vágya, hogy tudjon mindenről, ismerjen mindenkit, részt vegyen minden eseményen: koncerten a Zeneakadémián, bulin az Ifjúsági Parkban, kiállításon Budapesten vagy Szentendrén, színházban a Nemzetiben és Kaposváron, megnézni minden filmet, a friss magyarokat, szovjeteket, cseheket, lengyeleket vagy kisebb-nagyobb késéssel a nyugatiakat. Olvasni a meghatározó könyveket Fejes Rozsdatemetőjétől Dériig meg Lengyel Józsefig és az akkor kiadott Sinkó-művekig. S akkor még volt magyar futball is, de más sportokban is jöttek az eredmények, melyek felidézésében Török Péter segít Aczélnak.

A rádióban a jól válogatott zene egészítette ki a gondolatokat, az annak alapján összeállított, most megjelent Acélsodrony című könyvnél ez nem jött szóba, itt a Rédei Ferenc válogatta képek tesznek hozzá sokat.

Infó: Aczél Endre: Acélsodrony Hatvanas évek Park, 616 oldal

Top 5

1. Márai Sándor:a teljes napló 1954–56

Helikon. A világ és Magyarország képe „máraiul”.

2. Pataki Éva: ami elveszett

Athenaeum. Egy családregény: hat zsidó gyermek története.

3. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Ördögök

Jelenkor. Anarchisták nagy regénye.

4. Gömöri György: Lapszéli jegyzetek Londonból

Irodalmi Jelen Könyvek. Ahogy a magyar emigráns látja.

5. Lakatos Menyhért: Füstös képek

Wesley. Cigánysors nagy író elbeszélésében.

Hruscsov és Kennedy találkozója