Katapult a csúcsra
Ha úgy tetszik, mindig ugyanazt a filmet készíti, és pályafutása immár több mint egy évtizede töretlen: mindig a csúcson van. Ilyen karrier nagyon keveseknek adatott meg a filmtörténetben – Alfred Hitchcocknak például. E nagyok esetében az is bocsánatos bűn, ha hibáznak egyet; ezt amúgy Nolan sem kerülhette el, az Álmatlanságot például sosem fogjuk felírni a dicsőséglistájára.
Annál inkább az első egész estés nagyjátékfilmjét, az 1998-as Követést. A fekete-fehér, fillérekből gyártott mozi már megmutatta Nolan elképesztő kötődését a noir-filmek és pszichothrillerek atmoszférájához, Stanley Kubrick képi világához, akárcsak a rendezőre jellemző elbeszélési technikát és strukturáltságot. Nem meglepő tehát, hogy számos fesztiváldíjat zsebelt be, ráadásul nem keveset tett azért, hogy az ezredfordulón magára találó angol filmipar ázsiója világviszonylatban is megerősödjön.
Mi több, az elismerésekkel járó pénznek és figyelemnek köszönhetően Nolan elkészíthette második nagyfilmjét, a Mementót (2000), amely elképesztően sikeres fesztivál- és immár forgalmazási karriert is tudhat maga mögött. Nolan narratív technikája első pillantásra ugyan barokkosan bonyolultnak tűnhet, de elég hamar egyértelművé válik, hogy lenyűgöző konstrukció áll mögötte. Nolan képes ugyanis arra, hogy a látványvilágot grandiózus történetmeséléssel ötvözze.
Ez pedig ritka manapság: gondoljunk csak James Cameronra és az Avatarra, amely ugyan nagyon látványos, de a sztorija huszadik századian poros. Nolan megközelítése viszont legalább annyira irodalmi, mint filmes, nem kötik őt a mozgóképes elbeszélésmód íratlan szabályai – talán azért is, mert a filmkészítést autodidakta módon sajátította el, hiszen angol irodalmat tanult az egyetemen.
Nem volt kérdéses, hogy Nolan előtt Hollywood felé is megnyílik az út. 2002-ben mutatták be első tengerentúli művét, az Álmatlanságot, amely az azonos című norvég film remake-je volt. Egyedüli hibája, hogy Nolan a forgatókönyvbe nem nyúlhatott bele: így fordulhatott elő, hogy bár a kritikusok elismerték, Robin Williams hiteles gyilkos, a történetet szánalmasan egyszerűnek minősítették.
Még egyszer ezt a hibát nem akarta elkövetni, ezért a következő forgatókönyvét már ő maga írta. Ez egy életrajzi film lett volna Howard Huges-ról Jim Carrey-vel a főszerepben, de mivel időközben kijött Martin Scorsese verziója (az Aviátor), Nolan inkább beleült a Batman: kezdődik! (2005) rendezői székébe. A siker nyomán a következő denevérember-mozi, A sötét lovag (2008) forgatásakor már teljesen szabad kezet kapott, de előbb még összedobta A tökéletes trükk című művet.
Ezek, akárcsak a most mozikba kerülő filmje, az Eredet mind nolani struktúrájú művek, de ahogy az angol Empire magazinnak is nyilatkozta, most végre egy újabb kedvencét is bevonhatta az univerzumába: James Bondot. Ennek fényében már érhető az egész művön végigvonuló ügynökparafrázis, ahogy az is, miért köszön viszsza az 1969-es Őfelsége titkosszolgálatában című rendhagyó Bond-darab (ebben alakította a főszerepet az ausztrál George Lazenby) zárójelenetének színtere.
Az „átemelés” nem véletlen, mivel az említett Bond-opus Nolan szerint minden idők legjobb tíz filmjének egyike. Sokan már most ezt állítják az Eredetről is. Tegyük hozzá: nem minden ok nélkül.
