Családom gyára

A nyolcvanéves fotón két fiatal laborasszisztens, közöttük szomorú, szép arcú nagyanyám ül karba tett kézzel a vegyszeres polcnak támasztott létra fokán. A három nő, mint valamiféle ipari környezetbe helyezett Szentháromság-szobor alakjai, tekint a lencsébe. Egy későbbi fotón ugyanők őszbe fordult hajjal, fehér köpenyben mérést végeznek a laboratóriumban. Ekkor már Forténak hívják a George Eastman amerikai feltaláló-üzletember alapította, 1922-ben felavatott váci Kodak-gyárat. Az utóbbi fotót apám készítette. Apám hitte, hogy a fortés munkahely szülőről gyerekre száll; nagyanyám és ő is innen ment nyugdíjba. Később, a világban járva, büszkeség töltötte el, hogy Berlinben vagy Párizsban ugyanazon az áron lehetett látni a Forte-papírt, mint nálunk.

Magyarországon a váci Kodak-/ Forte-gyár több évtizeden át, a tömeges fényképezés elterjedésétől kezdve, egyedüliként jelentette a fotókémiai ipart. Az ország-világ által használt Forte-termékek, különösen a Forte-papírok rangot értek el a világpiacon is. Egészen 2004-ig. Akkor megtört a varázs, és megkezdődött a Forte lassú haldoklása és felszámolása.

A fortés munkahely szülőről gyerekre szállt
A fortés munkahely szülőről gyerekre szállt

Horváth M. Ferenc, a váci levéltár igazgatója, érzékelve a gyár bezárását követő nosztalgiahullámot, elhatározta, kiállítást szervez a magyar fotótechnika egyetlen túlélőjének történetéről. – A Forte igen népszerű gyár volt, és nagyon sok emberhez kötődött. E rendkívüli népszerűség abból fakadhatott, hogy a többi váci gyárral összehasonlítva, a Forte magasan a legtöbb külpiaccal rendelkezett, évtizedekig a világ több mint 70 országában Forte fotópapírt használtak a filmek előhívásakor. Emellett a gyárban saját kutató-fejlesztő tevékenység folyt, a legnagyobb időkben száz vegyészmérnököt foglalkoztattak, emiatt sok értelmiségi telepedett ide, a Forte szolgálati lakásokba.

A virágkorában 1500 főt foglalkoztató vállalat igazgatósága egész évre gondoskodott színvonalas rendezvényekről, folyamatos szakmai továbbképzést biztosított a dolgozóknak, akiknek elmondása szerint, a Fortéban kevésbé volt politikai tartalmú a brigádélet, mint másutt.

A gyárban rendkívül sokfajta szociális támogatás létezett, gyönyörű parkja, kitűnő konyhája volt, saját bölcsődét, óvodát tartott fenn, ezek a gyárbezárás után is megmaradtak – igyekszik megmagyarázni a levéltár igazgató, miért őrizhetnek az egykori „fortés” családok otthon, a szekrények mélyén máig Kodak-fényképalbumot, Kodak-relikviákat, eredeti csomagolásban Forte-pólóinget, Forte-esernyőt, Forte-márkajelzéses csecsebecséket, okleveleket. –S ha volt is olyan, aki megsemmisítette ezeket a tárgyi emlékeket, azt csak azért tette, mert a gyár megszűnése miatti fájdalmát, dühét fejezte így ki –teszi hozzá.

Július 22-től a széles közönség is megtekintheti Vác egyik legrégibb és talán leghíresebb, az elmúlt évtizedekben több néven működő vállalatamúltjának megmaradt tanútárgyait, és most már történeti dokumentumait. A Váci Értéktárban megrendezett kiállítás első színében a gyár történetét jelenítették meg a szervezők, a második színben Fekete István váci fotóművésznek a Forte-gyárról 2007-ben készített pillanatfelvételeit láthatjuk a végnapokról és az utolsó „kiszerelésről”. 2007-ben neves fotóművészek Forte-papírra készített műveit mutatták be a Mai Manó Magyar Fotográfusok Házában, ForteForever címmel. A kiállítás harmadik színe e tárlat kibővített anyagát tárja Vácott a nézők elé.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.