E honlapok kisebb-nagyobb alaki és szerkesztési hibáktól eltekintve többnyire sokkal használhatóbbak, mint a legnagyobb nemzeti kultúrintézmények zömének lapjai, nem mellesleg pedig gusztusosabbak, ami innen nézve dicsőség, onnan nézve meg elég kínos. Érthető persze: ezeket a site-okat nyilván olyan fiatal szerkesztőkre bízták, akik a neten nőttek fel, így pontosan érzik, hogy a publikumot elsősorban nem az intézményvezetők igazolványképes bemutatásával kell elkápráztatni.

Itt van például az Erzsébet téri Gödör Klub website-ja. Tán túl nagy a légüres tér a nyitóoldalán, egyszerűbben fogalmazva: a margók nagyobbak, mint az információknak adott tér, akár a nem kifejezetten szorgalmas, viszont kicsit sunyi elemisták fogalmazásfüzeteiben, de efölött könnyen átsiklik az ember, ugyanis a lap pont azzal kezd, amivel kell: az aznapi menü ismertetésével és nem a múlt hetivel vagy az áprilisival, amint azt más webhelyeken módomban állt megtapasztalhatni. Az „Aktuális” c. programpontnál valamelyest megtörik a fiatalos lendület, a legfrissebb közölnivaló ugyanis e dolgozat készítésének idején csaknem egy hónapos volt, nem baj amúgy, ha azóta nincs újabb, akkor nincs, de azóta több százezer gyerek kinőtte a cipőjét, tehát azt azért ne mondjuk már, hogy aktuális. A „Programok” pontra kattintva azonban ismét dalra fakad a szívünk, minden itt van a jövőre nézve, sok információval és linkkel, csak annyit jegyeznék meg, hogy az előző havi események engem speciel már nem nagyon érdekelnek, és erősen gyanítom, hogy nem vagyok ezzel nagyon egyedül. Feltétel nélkül dicsérnem kell viszont a Gödör képgalériáit.

Az A38 Hajó honlapja még pazarabb, látványra és a tartalomra is. Ami az előbbit illeti, kedvencünk egy szovjet haditengerészre emlékeztető kis figura, akik derék Kalasnyikovjával hol itt bukkan fel az oldalakon, hol ott, teljesen váratlanul, ahogy az a szovjet haditengerészektől egyébként el is várható. Nem is időznék itt hosszabban, a site-on minden ott van, ami kell és ahol. Ezúton is gratulálok. Ahogy a Zöld Pardonnak is. Nekem ugyan kicsit csiricsáré a népszerű dél-budai lokál weblapja, de ezt biztos úgy is lehetne mondani, hogy fiatalos, vagyis akkor mondom azt. Friss, gyors, jól tagolt produktum, amelyben némileg túltengnek a cégreklámok, de hát ez egy ilyen világ.

A városligeti Dürer-kert honlapjának hátteréül minden kétséget kizáróan a legjobb biedermeyer bútorkárpitok szolgáltak mintaként a grafikusnak, ami jó üzenet ebben az ész nélkül robogó világban, ti. kellemes XIX. századi lazulások vannak kilátásba helyezve. Az oldal persze még ettől sem különösebben csinos; a vármúzeumok versenyében ugyan mindent vinne, de ez a mezőny itt túl erős. A tartalmat illetően azonban nincsenek különösebb averzióim. A programtáblázat szokatlan ugyan, és néhol majdnem összeérnek benne az erősebb és gyengébb szürkék, de mindent egybevetve jól használható, ügyes munka.

Nézzünk be egy szegényebb házba is – mondottam magunknak, és találomra kiválasztottam a híres Király utcai Sirályt. Mellélőttem, a hely honlapján ugyanis csak annyit találtam, hogy nyári szünet június 13-tól szeptember elejéig, utolsó kör 12-én, szombaton, valamint egy vicces képregényt, amely arról szól, hogy egy vadliba nagyon sokáig gubbaszt egy lakatlan szigeten elhagyatva, de aztán egyszer csak fény gyúl az agyában, és tovaszáll. Lehetne még nézegetni az oldal tetején felajánlott sirály50.blogspot.com-ot, de persze minek. Érdeklődéssel kutattam fel a remek Roham c. irodalmi és művészeti magazin nemrég nyílt kultkocsmájának aloldalát is, de azon sem leltem semmi használhatóra, az utolsó programajánló május elsejére szólt – bocsássuk meg nekik, hiszen ők aztán tényleg nem krőzusok, plusz nemrég nyitottak, ami egyben azt is jelenti, hogy hatalmas perspektívák vannak előttük (reméljük).

Szerencsére végül csak találtam valami ideillőt: a Szimpla-birodalom website-ját. Nos, értem én a grafikát a lepusztult erzsébetvárosi házak közt tanácstalanul áddigáló figuráról, de a mondanivaló a bal alsó sarokban elhelyezett, legyektől körüldöngött kutyaszar-ábrázolat nélkül is átjött volna. Ennyit a nyitóoldalról, most menjünk beljebb. Mivel a lap látványra legalább annyira szedett-vedett, mint maga az élő konglomerátum, azt kell mondanom, hogy rendben van ez így, ronda írógépbetűk itt, klassz fotók ott, nyomúságos kis térkép emitt, jó hangulatban megkomponált programajánló amott. A baj csak az, hogy e jó hangulatú programajánló legfrissebb tételén e sorok írásakor szűk öt napja túl vagyunk.

Tartalom és forma egysége: Szimpla