A klasszikusokat nem sújtja a válság?
Amikor világszerte a legnagyobb volt a gazdasági válság, a koncertjegyek eladásában ez akkor sem tükröződött –mondta lapunknak Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar zeneigazgatója. A karmester szerint az emberek valószínűleg úgy gondolkodtak: nem veszem meg az új autót, inkább a pluszpénzből elmegyek annyiszor koncertre, amennyiszer ez elemi szükségletem. Lehet, hogy más zenekarnak más a tapasztalata, de Fischer nagyon figyelte a Fesztiválzenekar jegyeladását, és nem érzékelt változást sem a magyar, sem a külföldi fellépéseknél.
A Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetségének elnöke, Kovács Géza azt mondja, átlagosan húsz százalékkal csökkent az eladott bérletek száma az elmúlt egy évben. (A Nemzeti Filharmonikus Zenekar esetében, ahol Kovács a főigazgató, ötszázalékos csökkenés tapasztalható.) Ugyanakkor ez mégsem károsította a zenekarokat, mert bár alacsonyabb összegű a biztos bevétel, jobban fogynak a jegyek külön-külön.
Az elmúlt években egyébként furamód növekedett a nézőszám. Ezt egyébként lehetett sejteni, mivel 2008 decemberében megszavazták az előadó-művészeti törvényt, és a zenekaroknak elemi érdekük lett, hogy minél többen hallgassák meg őket: a bizonyított belépőszám elengedhetetlen az állami finanszírozáshoz. Ez a mecénástámogatás megszerzéséhez is fontos, hiszen a jegybevétel nyolcvan százalékával megegyező privát pénzre adható adókedvezmény.
– Közvetlenül kevéssé érezhető a válság, nem szűnt meg a nézők kultúra iránti vágya – állítja aMagyar Hangversenyrendezők Egyesületének elnöke, Fenyő Gábor. Tavaszi közgyűlésükön senki sem beszélt arról, hogy a helyzet reménytelenné vált volna. Az inkább jellemző jelenség, hogy egyes magán-hangversenyrendezőknek a bevált szponzorai tűntek el a gazdasági lehetőségeik szűkülése miatt.
Azzal viszont senki sem kalkulált előre, hogy csökken a Nemzeti Kulturális Alap kerete, mivel jelentős öszszeget (2 milliárd forintot) zárol az új kormány. Ezt leginkább a három Filharmónia nonprofit kft. érzi, amelyet a kulturális tárca eléggé zordan kezelt. A magyar hangversenyélet gerincét alkotó cégek, évi 1200-1400 koncerttel nem esnek az előadó-művészeti törvény hatálya alá, így nem kapnak azokból a pénzekből, amelyeknek köszönhetően a hivatásos együttesek átvészelhették az állami elvonásokat.
A Filharmónia Budapest és Felső-Dunántúl Nonprofit Kft. vezetője, Igric György szerint a zenei élet polarizált, mások a lehetőségek és az erőviszonyok, ezért máshogy érezték meg a válságot is. A száz százalékban állami tulajdonú Filharmónia Kft. közfeladatokat lát el, mégis drámaian alulfi nanszírozott – mondja Igric. A baj meg csak mélyült a válsággal, már a tartalékaikat is felélték. Próbálják tartani a korábbi előadásszámot, a művészi rangot, de valószínűleg innen már nincs fedezet a rendezvényekre. Ráadásul minden bevétel csökken, ellehetetlenül a koncertszervezés. A hangversenyt nem lehet egyik percről a másikra lemondani, így a hitelük forog kockán. Hiszen a soproni Régi Zenei Napok vagy a szombathelyi Nemzetközi Bartók Szeminárium és Fesztivál hozzá tartozik az országimázshoz. A hiánypótló ifjúsági rendezvénysorozatok is veszteségesek. A jövőjüket nem látják, és ha nem lesz több pénz, olyan vívmányokat kell feladniuk, amilyeneket nem lesz könnyű újra megteremteni.
Igric szerint nemcsak az ő cégük toporog a teljesítőképesség határán, csak a többiek különbözőképpen reagálnak. Mindazonáltal azt gondolja, a budapesti koncertélet jelentősen fel van duzzasztva, nagyobb a koncertszám, mint amekkorát el tud tartani a főváros, és amekkora az érdeklődés. Kiépült, komoly iparág a szakmai jegynek álcázott ingyenes vagy jelképes összegű belépő forgalmazása. (Ez az úgynevezett vattázás.) Miért vegyen drágán jegyet az, aki tudja, pár nappal a koncert előtt úgyis megkapja olcsón? Bár presztízsokokból illik tagadni, Igric nem titkolja, ők is élnek ezzel a fogással – főként a kortárs zenei produkciók esetében.
Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a Művészetek Palotája kizárhatta-e kapuin kívülre a recessziót. Csonka András vezérigazgató-helyettes arról beszélt: noha tavaly őszre várták a hatást, ez szerencsére csak az idén áprilisra vált tapinthatóvá. A keresett eseményekkel – például a Wagner-sorozattal vagy a külföldi nagyzenekarok hangversenyeivel – továbbra sincs gond, telt házzal fut mindegyik. Csappant viszont az érdeklődés a hazai szimfonikus zenekarok és a dzsesszprodukciók iránt. De a tapasztalatok szerint a pódiumdzsessz világszerte átalakulóban van, a nézők a klubokat preferálják. Bár az a hír is elterjedt, hogy a MüPában koncerteket kellett lemondani az érdeklődés hiánya miatt, Csonka azt mondja: saját szervezésű eseménynél erre nem volt példa, egyetlen, külsős programról tud. Itt is az okozott problémát, hogy a rendezők túl későn kezdték szervezni a koncertet.
A Művészetek Palotája egyébként már árulja az őszi jegyeket, és bár nyáron mindig gyengébb a forgalom, az elővétel nem alakul rosszabbul, mint a korábbi években.
