Sorállás az interneten
A kiemelt érdeklődés még csak nem is feltétlenül a műsornak, Gustav Mahler 8., Ezrek-szimfóniájának szól, hanem annak a felemelő, az összetartozás érzését keltő közös élménynek, amelyet a 115 éve tartó esemény jelent.
Amikor május első napjaiban először vált hozzáférhetővé a Proms élő világhálós jegypénztára, közel kétórás „sor” alakult ki, mielőtt a klasszikus zenét kedvelő vásárló a „vendégszobából” beverekedte magát a tényleges sorba. A monumentális koncertterem közepén helyet kapó állóhelyes közönség, azaz a lelkes „prommerek” naponta állnak sorba az ötfontos belépőkért. Az attrakció maga a Proms műfaja, még ha az idei műsorból találomra kiválasztott néhány nagyság, mondjuk a Berlini Filharmonikusokkal érkező Sir Simon Rattle, Valerij Gergijev vagy Vladimir Ashkenazy felléptének jelentőségét is nem lehet eléggé hangsúlyozni.
Idén az egyik fókusz a százötven évvel ezelőtt született Mahler, akinek hat szimfóniája és több dalciklusa is felcsendül. Kiemelt szerepet kap a kétszáz éve született Robert Schumann, többek között négy szimfóniával és a történetesen Mahler-hangszerelésben felhangzó Manfred-nyitánnyal. Beethoven változatlanul sláger, de újdonság, hogy a német géniuszra specializálódótt Paul Lewis mind az öt zongoraverseny előadására lehetőséget kap. A Proms mindennapjaiból kitűnő vendégszereplők közül a Berlinieken kívül a Cseh Filharmonikusok, a Rotterdami Filharmonikusok, az Orchestre National de France vagy a Promson most debütáló Minnesota Orchestra, a szólisták közül Julia Fischer, Nicola Benedetti hegedű-, illetve Maria Joao Pires, Alexander Toradze és Borisz Berezovszkij zongorajátéka keltette fel leginkább az érdeklődést.
A műsorfolyam a csúcson kezd. Most szombaton és vasárnap két olyan operaszenzáció kerül bemutatásra, melynek eredeti előadásaira, a cardiffi Millenniumi Központban
székelő Walesi Operaházba, illetve a londoni Covent Garden Királyi Operaházba aranyáron sem lehetett jegyet kapni. Egyedülálló alkalmakról beszélünk, hiszen a walesi basszbariton, Bryn Terfel először vállalkozott Hans Sachs szerepére a Nürnbergi mesterdalnokokban, míg a három nagy tenor közül mára egyedül aktív Plácido Domingo világszerte hatalmas ünneplésben részesült első, több brit kritikus szerint egyben utolsó bariton alakításáért Verdi nehéz Simon Boccanegrájának címhőseként. A kirobbanó sikerre való tekintettel fanatikusok akár 600 fontot (közel 200 ezer forintot) is felajánlottak az operaházi jegyekért, a Royal Albert Hallban viszont ennek töredékéért is végignézhetik – egyben a légkondicionálás vészes hiánya miatt végig is izzadhatják – a kulturális „nagy durranást”.
A Proms utolsó koncertjére –idén szeptember 11-én tartják –szinte reménytelen bejutni. Ennek ismeretében Roger Wright igazgató, egyben a Radio 3 intendánsa idén azzal az eredeti ötlettel állt elő, hogy megduplázta a „Last Night”-ot. Szeptember 5-én feleleveníti a fesztiválalapítója, HenryWood 1910-es idénybúcsúztatóját. A korabeli szerkesztésnek megfelelően a program rövid darabokból áll. Wagner A bolygó hollandinyitányát több akkori újdonság követi, például David Matthews–Vaughan Williams Dark Pastoralja.
A Proms idén is több lesz, mint hetven koncert együttese: a Proms Plus keretében a műsorhoz fűződő irodalmi programokra kerül sor –Anne Fine gyermekkönyvíró például a Glyndebourne-ból importált Humperdinck-opera, a Jancsi és Juliska máig érvényes vonatkozásairól beszél –, de tartanak az egyes koncertek előtt műhelybeszélgetéseket, előadásokat, a gyerekközönséget megnyerő játékos magyarázatokat is.
