Egyedül az ónos esőtől fél Benő Péter: akkor bármilyen jól vezet, könnyen baleset történhet. Egyszer a máriaremetei plébános kért tőle segítséget, mert a hívek nem tudtak felmenni a kis dombra épült templomhoz. Miközben a plébános mutatta az utat, Péter autója elkezdett lefelé csúszni a jégen, hiába volt letéve a hóeke… Egy nagy gesztenyefa állította meg.

A természet máskor is megtréfálta már. Éppen télen, 1979 decemberében került gépkocsivezetőként a Fővárosi Közterület-fenntartóhoz (FKF), és három napon belül le is esett a hó. Ráültették hát a hóekére, amely elöl hosszabb, mint hátul, kaszál, és zajos. Míg mások hetekig gyakorolnak, neki néhány nap jutott erre – és máris a Budakeszi úton, „élesben” kellett bizonyítania. Kínlódott sokat, elakadt a hóban, de végül belerázódott. Akkor tanulta meg az alapigazságot: neki ott is át kell jutnia, ahol más már nem tud.

Festő-karbantartóként debütált a Budapest Touristnál: szobafestő-mázoló-tapétázó a „becsületes” szakmája. De olyan keveset fi zettek, hogy két év után más munka után nézett. Gondolta, a katonaságig jó ugródeszka lesz a közterület-fenntartó. A sok túlóra és elvont szabadnap miatt közel háromszor akkora fizetést kapott, mint szobafestőként. Amikor hazavitte az első bérét, azt mondta a feleségének: el ne költsék, mert a felét biztosan vissza kell vinni!

Az ugródeszkából azonban hivatás lett. Nyáron már IFA jobb kormányos seprőgépet kellett vezetnie, és ez talán az egyetlen munka, amelyet nem kedvelt. Jó érzés volt ugyan, hogy amerre elhalad, megtisztulnak az utak, de a motor óriási zajt csinált, a vezetőfülke felforrósodott, és szállt a por. A katonaság után (ott is gépkocsivezető volt) szólt a főnökének, hogy váltani szeretne. Modernebb és csendesebb, nyugatnémet gyártmányú seprőgépet kapott: ezzel már szívesen dolgozott.

Ám Benő Péter úgy érezte, csak addig tud igazán jól teljesíteni, amíg szívvel-lélekkel végzi a munkáját. Amikor megunta az úttisztító járművet, ismét megkérdezte, hogy nem csinálhatna-e valami mást. –A locsolókocsi jó lesz? – érdeklődött a főnöke. Hát persze. Immár nemcsak tisztította az utakat, de a hőségben enyhülést is hozott a lakóknak; erre az időszakra nosztalgiával gondol vissza. Később vezetett kukásautót is, régi és új típusút egyaránt. A kedvence mégis a gyorskarbantartó kocsi lett.

Tíz éven át kidőlt vagy elfordult útjelző táblákat javított, és hulladékgyűjtőket helyezett ki, illetve szerelt meg. Közterületi karbantartóként már nemcsak vezetett, hanem fúrt-faragott is, és ez különösen kedvére való volt. A kétkezi munka szeretete családi örökség: édesapja asztalosként dolgozott, a bátyja lakatos, ezért aztán Benő Péter a fával és a fémmel is megtanult bánni. Az FKF telephelyén lelkesen lejárt a műhelybe, és segített megjavítani az elromlott autókat.

Szervizmestert kerestek egyszer csak az Erőd utcai telepen, így Péter két évvel ezelőtt bekerült a forgalmi irodába. Ő felügyelte a kollégák munkáját és magukat a járműveket, amelyeket egytől egyig „személyesen” is ismert már. A következő váltás sem sokáig váratott magára: felkérték, hogy legyen közterületi ellenőr. Nem véletlenül esett a választás Benő Péterre. Mivel az összes munkakört kipróbálta már, pontosan tudja, hogy kitől mit lehet elvárni – és ezt ellenőrként meg is követeli.

Egy éve állandó éjjeli műszakban dolgozik: este tízkor kiosztja a feladatokat a gépkocsivezetőknek, aztán maga is autóba pattan, és járni kezdi az észak-budai kerületeket. Negyvennyolc óra alatt valamennyi fővonalon (ahol buszok közlekednek) végig kell mennie és megnéznie, hol kell takarítani, locsolni, havat kotorni stb. Rengeteg munkát adott nemrég az árvíz utáni takarítás, amely ráadásul egybeesett a lomtalanítással.

Pulikutyának nevezi magát a közterületi ellenőr, aki a nyájat (a gépkocsivezetőket) igyekszik a megfelelő irányba terelni. Mindig is maximalista volt saját magával szemben, és a kollégáitól is a lehető legjobb teljesítményt várja. Az újonnan érkezők eleinte megpróbálják elmagyarázni neki, mit miért nem sikerült megcsinálniuk, de gyorsan ráébrednek, hogy Benő Pétert nehéz átvágni. Neki már nem sok újat tudnak mondani, ő viszont a többieknek annál inkább. Ha kell, bármelyik autóra felül, és megmutatja a szakmai trükköket.

„Ő az egyik forgalmista kolléganő, egyébként a kislányom” – mutat a forgalmi irodába belépő ifjú hölgyre. Boglárka fél éve került a vállalathoz; noha a vendéglátóiparban kezdett dolgozni, ott nem találta meg a számítását. Raktárosként vették fel. Korábban ketten is jelentkeztek a helyére, de amikor meglátták a raktárt, visszavonulót fújtak. Péter több szabadnapját is feláldozta, hogy segítsen a lányának rendbe rakni a helyiségeket, ahová az autók szerszámaitól kezdve a védőfelszereléseken át a tisztítószerekig mindent bezsúfoltak.

Az apjára ütött Boglárka: egy idő után kevés volt neki ez a feladat, és unatkozni kezdett. Munkát kapott a forgalmi irodában, és ma már magabiztosan sürög-forog, ügyintéz, és irányít több tucat gépkocsivezetőt. Saját édesapját ő is szigorú főnöknek tartja, de megengedőn hozzáteszi: „ez a dolga”.

Ha helyzet van, Benő Péter ma is munkakört vált. A legutóbbi télen, amikor leesett a hó, beálltak utakat tisztítani a szervizmesterek, és lerakta ő is a fehér ellenőri autóját, hogy felüljön a hóekére; onnan irányította az akciót. Nagyon élvezte – bevallja, hogy hiányzik neki ez a munka.

Könnyen megszokta az éjszakázást Péter, aki régebben is volt már állandó éjszakás a locsolókocsin vagy a seprőkocsin. De annyit elismer, hogy hajnali három-négy körül eljön néha egy pillanat, amikor azt hiszi: megállt az idő. És az életét is alaposan megváltoztatja ez a munkarend.

Előfordult, hogy a felesége ebéddel kedveskedett neki, és rántott hússal, krumplival kínálta, amikor az éjjeli műszak után, a délelőtti alvásból felébredt. Ő megköszönte, de rá sem bírt nézni, hiszen nála még csak a reggeli következett – evett inkább egy vajas kenyeret. Nincs két egyforma tél, árvíz, viharkár vagy Sziget Fesztivál: Benő Péter szerint éppen ez adja a munka szépségét. Jót mulat, amikor az „első teles” kollégák három napot eltöltenek a hóban, és hatalmas élménybeszámolókat tartanak. Ő mindezt megélte már, és még sokszor szeretné megélni.

Éjjelente visszavárják Budapest útjai.