Tegye mindenki a szívére a kezét, és vallja be: milyen gyakran látogat el a YouTube-ra? Korunk legátfogóbb mozgóképes tékájában ki-ki megmutathatja, hogy mit tud, de évtizedes ritkaságokat is bőven fellelhetünk, még csak kutatni sem kell sokat utánuk. A világ internetező közössége által megteremtett adatbázis a lehető legbővebb elérhető forrás manapság, féltve őrzött gyűjteményeket is újra közkinccsé tehetünk általa. Miközben az alig több mint százéves mozgókép kortárs művészei és pénzemberei évek óta azon törik a fejüket, hogy a film hogyan törhet ki a huszadik századi formájának keretei közül, a tömegek már régen meglépték a saját forradalmukat.

Eddig viszonylag kevés ember vállalkozott arra, hogy a töménytelen mennyiségű „adatot” rendszerezze, arra pedig pláne nem, hogy a felöltők nickjei mögött lévő embereket megszólítsa, hovatovább összefogott munkára bírja. Nos, most valami ilyesmire vállalkozik az Oscar-díjas Ridley Scott és Kevin Macdonald: a két filmes – Scott producerként, Macdonald pedig rendezőként – a YouTube-felhasználók segítségével egy egyetlen nap alatt forgatott, egész estés dokumentumfilm megalkotására készül. A Life in a Day (Az élet egy napban) címre keresztelt vállalkozás történelmi jelentőségű filmkísérlet, amely a videómegosztó portál közösségének – ez pedig akár több milliárd embert is jelenthet – aktív részvételével készül.

Az alkotók világgá kürtölt felhívásukban arra kérik a felhasználókat, hogy aki szeretne szerepelni a filmben, rögzítse élete egy-egy pillanatát 2010. július 24-én, a felvételt pedig töltse fel a www.youtube.com/lifeinaday webcímen. Innentől pedig nagyon nem mindegy, hogy az ember miképpen, hol és hogyan tölti el ezt bizonyos a szombatját. Ridley Scott a YouTube-on látható rövid klipben azt a tanácsot adja, hogy legyen személyes az anyag, gondolkodjunk el az életünkön, és amire jutunk, azt mindenféle kifogás nélkül csak vegyük fel – és kész. A részvétel egyben verseny is: aki bekerül, az társrendezői kreditet kap, közülük a húsz legszerencsésebbet (azaz, akiknek a képsorai bekerülnek a kísérleti dokumentumfilmbe) a produkció kiutaztatja a világpremierre, amely a jövő évi Sundance fesztiválon lesz.

– Nem, nem 24 órás film lesz. Legalábbis nagyon remélem – mondta nevetve KevinMacdonald nemrég a Karlovy Vary-i fesztiválon, ahol egyébként a miskolci születésű, Oscar-díjas forgatókönyvíró nagyapja, Emeric Pressburger – Michael Powell rendezővel közösen készített – művei kapcsán tartott mesterkurzust. A Life in a Dayről még elmondta, hogy valóban az élet egy napját akarja megörökíteni, egyfajta portrét, hovatovább időkapszulát akar létrehozni, amelyet ha évtizedek, esetleg évszázadok múlva elővesznek, az akkori kor emberei is lássák és értsék, hogy milyen volt az élet 2010-ben.

Éppen ezért nincs semmiféle megkötés, egy-egy beküldött videó lehet akár 15 másodperc vagy akár két óra hosszú is. Akár az életről alkotott mondandónkat is megfogalmazhatjuk – de szerencsésebb, ha nem „tollba mondjuk” a kamerának, hanem képekkel mutatjuk meg. De a végtelen lehetőségeken túl a következő kérdésekre különösen nagy érdeklődéssel várja a rendező a választ: arra, hogy mitől félünk, mit szeretünk, mi nevettet meg minket, és hogy milyen kincseket találunk a zsebünkben. Hiszen a téma mi magunk vagyunk.