Félév-záró
Hol a törmelékek között bukdácsolunk, hol a már műszaki átadásra váró terekben bámuljuk a felújított vagy éppen frissen felhúzott falakat. Főként Merza Péter, a Pécs2010 Európa Kulturális Fővárosa program fejlesztési igazgatója kalauzol minket. Szívesen beszél bármiről, például arról is, hogy nem könnyű újragyártatni a Zsolnay-mauzóleum kerámiáit. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal megkövetelte ugyanis, hogy máriagyüdi mészkövet használjanak, még akkor is, ha erre a célra újra meg kellett nyitni egy bányát. A mauzóleum rozettacsempéi elkészültek ugyan, de a fugázással elégedetlenek a megrendelők, ezt így, ahogy most áll, nem fogják átvenni. – Pedig a mázas kerámiák az eredeti formakönyv alapján készültek, de a mai mesterembereknek ezt nem olyan könnyű rekonstruálniuk – mondja Merza. Egyrészt a mai technológia köszönő viszonyban sincs a száz évvel ezelőttivel, másrészt a szakemberek is mintha kevésbé értenének hozzá, mint elődeik.
A mauzóleum, amelynek felújítása 450 millió forintba kerül – ebből 300 millió a kerámiák újragyártása – a remények szerint októberre megnyílik. Igaz, a kripta, ahol többek között az 1913. október 13-án újratemetett Zsolnay Vilmos is nyugszik, nem készül el az idén. A kerítésről hiányoznak még az ugyancsak mázas, kétszáz kilós kerámiaoroszlánok. Addig nem teszik ki őket, amíg a helyszínt nem tudja biztosítani az önkormányzat, amely tíz évig kezelője lesz a területnek. Amúgy legyártották már a negyvenkét fekvő oroszlánt, láttuk is őket, van köztük „jobb farkas” és „bal farkas”, attól függően, melyik kerítésoldalra kerülnek.
Már az utolsó simításokat végzik a Sikorski-házon is: itt a nemrég megvásárolt Zsolnay-magánkollekció, a Gyugyi-gyűjtemény kap majd teret. Az ablakból nézzük a leendő Bóbita Bábszínház egyelőre lukas tetejét, meg a fakupolás planetáriumot. Megpróbáljuk elképzelni a negyed további helyszíneit: az egyetemi karok leendő új épületeit, a két belső hidat és a készülő kiállítótér betonfalai között a decemberben nyíló kiállítást. Ez utóbbi egyébként a Pécsi Galéria befogadó háza lesz, időszaki kiállításoknak adhatnak itt helyet ezer négyzetméteren. A betonra süttői mészkőburkolat kerül, sőt pirogránitból hatszáz darab, tizenötször tizenöt centis, úgynevezett jövőkő, amelyet vállalkozó szellemű helyiek festettek. Hallunk arról, hogy a Míves negyedben a speciális Zsolnay eozinos technikával borítják a kávézó falát, és készül majd ide Zsolnay család- és gyártörténeti kiállítás is.
Aztán átsétálunk a mészkőburkolatú konferencia- és koncertközponthoz, ahol nincs két párhuzamos fal. Mielőtt bárki újabb hibát gyanítana: ezt így tervezték. A nagy hangversenyterem, amely a Művészetek Palotájával ellentétben betolható nézőtérrel rendelkezik, messze van még a késztől. Végül is decemberre ígérik a nyitókoncertet, van még idő. Valaki azt mondja, olyan a mennyezet, mintha leparkettázták volna, és tényleg. Merza szerint ez a pécsi terem többet tud és szebb lesz majd, mint a pesti: egyrészt azért, mert rétegelt falemezekből készül a fali burkolat, másrészt „magasabb esztétikai igény szerint” épül. A beruházás költsége viszont töredéke a pestinek: 6,5 milliárd. Nincs is pénz orgonára, ami körülbelül 200 millió forint pluszköltséget jelentene, ezért csak a helyét készítik elő. Ügyelnek majd a nagyjából kilencszáz néző befogadására alkalmas helyiség akusztikájára is, amelyért Kotschy András akusztikai tervező és egy dán szakember felel – mondja Merza.
A nagy konferencia-koncert terem mellé két kicsi is épül. Egy 350 és egy 268 férőhelyes, továbbá hat szoba, ahol szekcióüléseket vagy szólampróbákat lehet tartani. A ház rezidense egyébként a Pannon Filharmonikusok és a Pécsi Kulturális Központ lesz. Úgy tervezik, a pécsi zenekar teljes programja, ötven koncertje ide költözik, akárcsak a kulturális központ eseményei. 100-120 rendezvényre, konferenciára, bálra és esküvőre pedig biztos kiadható lesz a tér. Öszszesen évi 240-250 eseménnyel számolnak. Ha minden jól megy, összejön a hely működtetésére szolgáló támogatás, sőt arra is számítanak, hogy sikerül nemzeti intézménnyé nyilvánítani.
Az átadáshoz a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont áll a legközelebb, ahová szeptembertől egybeköltözhetnek az egyetemi, a városi és a megyei könyvtárak: igazi információs központ alakulhat ki 13 ezer négyzetméteren.
