Elég a kuruc szabadcsapatokból?
– Magyarkodásról szó sem lesz – érvel a Balassi Intézet irányításával a napokban megbízott Hatos Pál, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem kancellárja, amikor a külföldi magyar intézetekkel kapcsolatos újításairól kérdezem. Merthogy „újítások” várhatók, ezt régóta sejteni lehet, de leginkább azóta, hogy kiderült: a magyar kultúrát külföldön népszerűsítő intézetek felettes szerve, a budapesti Balassi Intézet ezentúl – Szőcs Géza leendő államtitkár még kinevezése előtt közzétett nyílt levele dacára – nem a kulturális, hanem a Navracsics Tibor vezette közigazgatási tárca (KIM) alatt működik majd.
Alig egy hete még azt latolgatták az intézetigazgatók, a politikusok és a média is, hogy Lauter Éva helyét a Balassi élén a Hungarofest Kft.-t vezető Rubovszky Rita, a NKÖM korábbi helyettes államtitkára, Kőrösi Orsolya, netán a történész AblonczyBalázs veszi-e át. Navracsics Tibor a július 8-án kelt KIM-utasításban viszont Hatos Pál július 31-ig tartó miniszteri biztosi kinevezéséről intézkedett: e feladatkörében az új vezetőnek nemcsak a Balassi Intézet pénzügyi állapotát kell felmérnie, hanem lehetőleg segédkeznie kell a küszöbönálló szervezeti döntéseknél.
Itt kezdhettek izzadni a például Párizsba, Tallinnba, Varsóba, Stuttgartba vagy Delhibe delegált intézetigazgatók, az ő megbízatásuk december 31-én ugyanis lejár. Izgalomra adhattak okot azok a híresztelések is, amelyek szerint a KIM még a pályázati rendszert is megszüntetné a jövőbeni direktori kinevezéseknél.
– Pályáztatás biztosan lesz, csak másként – cáfolta a pletykát Hatos Pál, aki egyébként aggasztónak találta, hogy az előző kormány elvben nyílt pályázati szisztémáját esetenként fölülírta egy-egy kinevezés.
– Nem véletlenül kísérte annak idején akkora vita és cikksorozat a párizsi magyar intézet igazgatójának kijelölését. Ám a pályázati rendszernek már csak azért is változnia kell, mert az intézetek feladatköre lényegesen bővülni fog. Többször elhangzott az elmúlt években, nem csak a sajtóban, még szakmai konferenciákon is, hogy a külföldi kulturális intézetek hálózatára a XXI. században voltaképpen nincs is olyan nagy szükség. Én máshogy gondolom: újra kell fogalmaznunk az üzeneteinket, az egész, külföldre közvetített magyarságképet és kultúrafogalmat. Semmiképp sem hiányozhat belőle például a hazai dizájn, de a Campus Hungary-elképzelés sem. Vagyis a hazai felsőoktatás népszerűsítése alatt ezentúl ne egyszerű hallgatótoborzást értsünk, hanem hangoztassuk, mondjuk a magyar egyetemek kutatási eredményeit.
Ráadásul Hatos Pál jövőképében a külföldi magyar kulturális intézetek – a Goethe- vagy a Francia Intézetek mintájára – egységes üzeneteket közvetítenének. Vagyis ha egy látogató gyors egymásutánban betér a delhi, a New York-i, majd a stuttgarti központunkba, akkor nagyjából ugyanaz a képe lesz arról, hogy mi is a magyar.
A közigazgatási tárca alá vont kulturális centrumok ügye miatt többen szkeptikusak: leginkább a központosítástól, hivatali cenzúrától tartanak. Ám a miniszteri biztos szerint mi, magyarok – bármennyire szeretjük is az afféle kuruc szabadcsapatos fölállást, vagyis azt a rendszert, ahol az egyik vezető azt sem tudja, mit csinál a másik – jóval hatékonyabbak lehetünk majd a ránk váró összehangoltságban.
Ezzel egyébként alapjaiban a Párizsi Magyar Intézetet vezető Derdák András is egyetért. Szerinte sem ártana, ha a több kontinensre szétszórt intézmények vezetőit az ország ellátná egységes munícióval. Az igazgató franciaországi megbízatása óta többször részt vett már hasonló célú kormányzati megbeszéléseken – sőt, januárban közös stratégia is készült az elmúlt négy év tapasztalataiból –, a tervekből azonban máig nem vált valóra semmi.
Hogy mi vár rájuk az elkövetkezendő hónapokban, arról sem Derdáknak, sem a berlini Magyar Intézetet vezető Can Togay Jánosnak nincs fogalma. Mert bár őket is, akárcsak a varsói házat irányító Gordon Istvánt, meghívták a direktorok múlt heti budapesti értekezletére, azon sem Navracsics Tibor, sem a KIM más képviselője nem jelent meg. Lapunk információi szerint az intézetigazgatók elújságolták egymásnak legújabb projektjeiket, délben koccintottak, majd távoztak. Egykor pedig megtudták, hogy főnöküknek, a KIM-be hívatott Balassi-igazgatónak, Lauter Évának hétfőn már nem kell dolgoznia.
Így a direktorok minden további információ vagy eligazítás nélkül viszszautaztak kiküldetési helyükre. Kivétel ez alól elsősorban a pozsonyi intézet, amelynek igazgatója, Krasztev Péter már június 30-án elköszönt. Lejárt a megbízatása. Probléma csak abból adódott, hogy utódja egyelőre – az átszervezés miatt – nincs. Ezért eddig Pozsonyban nemhogy fizetéseket utalni, még egy jegyzettömböt vásárolni sem volt lehetősége a gazdasági igazgatónak, hiszen aláírási jogát csakis igazgatójával karöltve gyakorolhatta. Hatos szerint mindez az előző kormány hibája: hogy lehet kiírni egy igazgatói pályázatot úgy, hogy az előző vezető megbízatásának és a pályázat elbírálásának dátuma egybeesik, közben helyettesről nem gondoskodtak? (Mások az előző kormány méltányolható gesztusának fogják föl, hogy az igazgatókinevezés jogát átengedték az újonnan fölálló Balassi Intézetnek és a frissen alakuló minisztériumnak.)
Mindenesetre Hatos Pál a gazdasági vezető mellett a napokban egy másik szlovákiai munkatársnak is ideiglenes aláírási jogot adott. Azt pedig, hogy valójában mi a „magyar” – legalábbis az országimázs szempontjából szóba jöhető, egységes, átgondolt és forgalomképes „magyar” –, bőven van még idejük átgondolni az illetékes szerveknek. Goethééknek sem két hetükbe tellett.
A jogszabály szerint a külföldi magyar intézetek vezetői legfeljebb négy plusz egy évet tölthetnek hivatalukban. Tisztában van ezzel a varsói házat az év végéig vezető Gordon István is, csak azt sajnálja, hogy lengyelországi kulturális kapcsolatrendszerét éppen most, Magyarország küszöbönálló EU-elnöksége idején kellene otthagynia. Ráadásul úgy, hogy 2011 után a lengyelek követnek minket az elnöki székben. Gordon olyannyira fontosnak tartja ezt az évet, hogy még magánemberként, fizetés nélkül is hajlandó lenne segíteni ebben az időszakban a magyar kultúrdiplomáciát.
