Újjáéled a Monarchia
Klassz, modern parkoló fogadja a Monostori Erőd látogatóit; jó auftakt volna, de mindjárt szemben, mellig érő gaztenger közepén ott áll egy gyalázatosan lepusztult, palota léptékű ház, se ablaka, se vakolata, tetőzetének maradványain bokrok találtak széles, tágas és igen biztonságosnak tűnő életteret maguknak.
Egy (pontosabban kettő, de ebből a perspektívából mégis csak egy), nagyjából százötven éves laktanyával szembesülhetünk itt tulajdonképpen – tudjuk meg az erőd életét igazgató Varga Istvántól. Természetesen nem így kellene kinéznie – teszi hozzá. 2007-ben volt egy szépen kidolgozott projektjük: látogatóközponttá alakították volna a romokat, az európai kerékpárút (Eurovelo 6) egyik állomását álmodták bele olcsó, fiatalos szállásokkal. Még az önrész is meglett volna a pályázathoz, a döntnökök azonban afféle bújtatott szállóépítést láttak az elképzelésben, és visszadobták.
De nem ez volt az egyetlen kellemetlenség az elmúlt években. Az UNESCO, ugyancsak 2007-ben a világörökségi pályázatukat dobta viszsza, ott az volt az indoklás, hogy ún. sorozatműemlékként kellene aspirálniuk, vagyis a magyar és szlovák erődrendszernek össze kellene fognia a Monarchia 11 utódállamával, és onnan is bevonni néhány erődöt. Csak így volna esélyük a címre – üzenték. Vargáék így már javában tárgyalnak, egyelőre csehekkel, olaszokkal és lengyelekkel, de talán két év is eltelik, mire összeáll az új anyag. Az esélyek nem rosszak, már csak azért sem, mert Európa négy év múlva az I. világháborúra kezd emlékezni, amelyben, mint ismeretes, az erődöknek is komoly szerep jutott.
Nem könnyű a gazdálkodás, konkrétabban az előre tervezés sem. Az 1850 és '70 között kiépült történelmi komplexum három vagyonkezelője, a város, a megye és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. egyre nehezebben jut dűlőre egymással: anynyira nehezen, hogy az erődnek máig nincs meg az idei költségvetése. Mindeközben 2008 óta egynegyedével csökkent a látogatók száma (most úgy évi 100 ezernél tartanak). Pedig az erődrendszer gazdái és irányítói nagy utat tettek meg az elmúlt tíz évben. A szovjet hadsereg által fegyverraktárként használt, erősen kifogásolható állapotban hátrahagyott épületegyüttest húsz év alatt, 1,5 milliárd forintból jelentős részben rendbe hozták, majd életet leheltek belé. A Monostori Erődben három állandó kiállítást rendeztek be (az egyik a helyi sütőipar történetét, a másik az erőd történetét, a harmadik pedig a XX. század haditechnikáját mutatja be), kialakítottak egy 580 férőhelyes szabadtéri színházat és további három termet időszaki kiállításokra, konferenciák rendezésére.
Emellett se szeri, se száma a közelebbi és távlatibb terveknek. Vállalkozói részvétellel szállodát, kempinget és jachtkikötőt szándékoznak építeni, EU-hozzájárulásból új múzeumi tereket akarnak kialakítani, az állam hathatós közreműködésével pedig a kazamatarendszert is kultúrásítanák. A 17 hektáros udvart egészen nagy rendezvények befogadására is alkalmassá tennék, az egyik bástyában pedig a dunai hajózásról szóló kiállítást rendeznének be, különös tekintettel a hely specialitására, a bőgőshajóra. Erre a munkára már meg is van a pénz: 450 millió forint, uniós támogatással. Varga István ugyanakkor változatlanul nem mond le régi álmáról, hogy újjáélesszék a Monostori Erőd előtt lévő közforgalmú hajókikötőt és a komplexum saját vasútállomását – a szovjet hadsereg által annak idején megépített szárnyvonal éppenséggel megvolna hozzá.
