– Az ember ezzel születik, ez nem egy beteljesítésre váró álom – szögezi le rögtön.

– Ha benned van a vadászszenvedély, meghatározza minden lépésed – mutat körbe trófeaszobájában. A kandallót két elefántagyar keretezi, a padlón jól megférnek egymás mellett a krokodil- és jegesmedvebőrök, a sarokban pedig egy nagy sörényű oroszlán kitömött példánya. Bongó, szitutunga és bezoárkecske: körülöttünk olyan állatok, melyeknek egzotikus zamatú neve távoli világokat idéz. Hídvégi Béla emlékekből, élményekből és trófeákból álló vadászbirodalma ma már óriási, de a kezdet nem volt egyszerű.

– Apámtól hallottam először kisgyerekként az afrikai bongóról: lenyűgözött a szó varázsa. Családi hagyomány volt nálunk a vadászat, de Afrikáról apám csak álmodozhatott. Széchenyi Zsigmond, Kittenberger Kálmán és Hemingway vadásznaplóin nőttem fel, puskát először ötévesen fogtam a kezembe. A fácán- és nyúlvadászatokon makacsul bizonygattam apámnak, hogy a zsákmányt én ejtettem el a kis légpuskámmal, nem ő.

A második világháború és az ötvenes évek politikai viharai aztán elsodorták a családot. Apját meghurcolták, nagyszénási birtokukat elkobozták, mintagazdaságukat szétverték. Mikor a családfőt kuláklistára tették, Bélának már nem volt itthon maradása. Húszévesen, keszthelyi agráregyetemi tanulmányait félbehagyva, egy szál melegítőben vágott neki a határnak három társával. Kinn angliai diákszövetség karolta fel őket, majd egy segítőkész jóakaró szponzorálta a tanulmányait. Szerencséje volt és kitartása. Elsajátította a nyelvet, és élelmiszer-ipari mérnökként végzett az egyetemen. Marketingmenedzserként és fejlesztési mérnökként dolgozott nemzetközi élelmiszer-ipari cégeknél, többek között a Nestlénél és a Coca-Colánál. A hatvanas évek végén tért először vissza Magyarországra, majd megalapította élelmiszergép-gyártó és tanácsadó cégét. Ma is népszerű exportcikkünk, a csemegekukorica gyártását a vállalata kezdte meg hazánkban.

– Szakmailag a helyemen voltam, de űrt éreztem: már mindent elolvastam a vadászatról, elmúltam ötvenéves, épp ideje volt, hogy nekivágjak az első kalandomnak.

Afrika, a fekete földrész: más világ. Első vadászatán tizenöt különböző vadfaj egyegy példányát sikerült elejtenie. A keletafrikai szitutungáért, a csavart szarvú antilopért megjárta Tanzánia legeldugottabb szegletét, a Malagarasi folyó mocsárvidékének papiruszerdeit is, de legelevenebben az oroszlánokra emlékszik: soha nem felejti el, aki hallott már oroszlánüvöltést közelről. Napi nyolcvan kilométert ingáztak a táborhely és a vadászterület között, hogy ellenőrizzék a kitett csalétkek környékét, míg végül egy alkonyatkor sikerült a nagymacskát puskavégre kapni: Hídvégi Béla golyója elsőre telibe talált.

Azóta hússzor tért vissza Afrikába, zsákmányolt vízilovat, krokodilt, zebrát, kafferbivalyt, leopárdot és antilopot. Az amerikai Utah államban ejtett el pumát és amerikai bölénybikát, Texasban vörös hiúzt, az alaszkai vadonban grizzly medvét és óriás jávorbikát, s hozott haza Oroszországból olyan kamcsatkai barnamedvét, amelynek a mellső mancsa akkora volt, mint az ő negyvenhatos bakancsa. Nemegyszer megjárta a világ végét, s megtapasztalta, milyen, amikor a természet a komor arcát mutatja. Az északi vadonságban heteken keresztül ázott erdei irtásokon küzdötte át magát, Utahban derékig a porhóban elmerülve járt hegyhátról hegyhátra, s a saját bőrén tanulta meg, hogy a trópusi eső érkezése olyan, mintha gyorsvonat közeledne. De egy igazi sportembernek mindez nem lehet elég. Világéletében két dolog izgatta, a vadászat és a kihívás: emelte hát a tétet.

– Sok afrikánus vadász vált át a szavannák után a hegycsúcsokra. A hegyi vadászatnál más törvények uralkodnak. Fizikailag és mentálisan is pokoli felkészültnek kell lenni. A hegyi vadaknak, például a pödröttszarvú kecskének, a markhornak vagy a kaukázusi túrnak ritka éles szeme van, messziről kiszúrja az embert. Afrikában százötven méterre is megközelíthető az állat, de a hegyekben kitűnő lőkészség kell, hogy ötszáz méterről is elcsípjük a zsákmányt.

A magashegyi vadászt nem a lődüh hajtja, hanem a kombinációs készség: számolnia kell a talaj szögével, az állat helyzetével, a golyó röppályájával, az erős széllel és saját testének reakcióival is. Vele is többször megesett, hogy bár puskáját a célzóállványra rögzítette, de szíve a lövés előtti pillanatban úgy vert, mint a cséphadaró. Ilyenkor kísérője ráfekszik, súlyával nyomva lefelé a hátát, hogy a puskacső kilengését a legkisebbre csökkentse. Mindezt olyan terepviszonyok között, mint mondjuk az azerbajdzsáni omlékony meredek sziklák vagy a Karakorum hegység jeges katlanjai és hegygerincei ötezer méter magasságban. Az eredmény trófeákban és élményekben mérhető. A három vadászható markhorfaj mindegyikéből Európában egyedül ő szerzett egy-egy példányt, s gyűjteményét gyarapítja a ritka sziklás-hegységi Stone-kos is. A baráti sörözéseket színesítő, fanyar férfimesék Hídvégi Bélánál nem csak anekdoták: útjai során ő nem tábori matracon alszik, hanem az eső áztatta anyaföldön, s ha füstös ízű malátawhiskyjébe jeget kíván, a poharát a sátornyíláson nyújtja ki a szakadó jégverésbe.

– A kudarc sem ritka – vallja be. – Van, hogy háromszor is visszatérek valahová egy állatért, sokszor magam sem értem, miért. A szenvedély mindenhez kell az életben, csak ebből lehet építkezni.

Túllépve a hobbivadászaton, megalapította és kiépítette a Safari Club International (SCI) magyarországi tagozatát, s gyűjteményének nagy részét a Magyar Természettudományi Múzeumnak ajándékozva megalapozta a keszthelyi Vadászati Múzeumot. Túl van számos nemzetközi elismerésen és nagydíjon: 2007-ben első magyarként és második európaiként kapta meg az egyik legmagasabb vadászkitüntetést, a Világvadász-gyűrűt, s elnyerte a legmagasabb hazai vadászkitüntetést a Magyar Nemzeti Vadászrendet. Leginkább mégis a természet- és vadvédelemben végzett munkájára büszke.

– Az ellenőrzött vadászatok fontos szerepet töltenek be a kihalófélben lévő állatfajok megmentésében. Szigorú menedzsment és kontroll szabályozza, melyik állatból mennyi licenc adható ki, hány példányt lehet vadászni. A befolyt összeget visszaforgatjuk az ország javára, hogy elejét vegyük az orvvadászatnak. Ha nincs olyan vadvédelem, ami folyamatosan fenntartja a mi szenvedélyünket, akkor még több állatfaj fog kipusztulni. Kenyában betiltották a vadászatot, s a helyiek a húsáért, az agyaráért adják el az elefántokat, alig van már állat. Higgye el, ha mi nem vigyáznánk a vadra, akkor nem lenne mire vadászni. Arra törekszem, hogy az állatoknak örök élete legyen: a múzeumban több ezren gyönyörködnek bennük, sokaknak válnak kézzelfoghatóvá az egzotikus állatok. Ami trófea nálam itthon van, az is a szellemi és kulturális örökség része.

Nemcsak az állatok élnek tovább Hídvégi Béla emlékeiben, jelenlétükből ő is sokat merít. Tavaly novemberben hasnyálmirigy-daganatot diagnosztizáltak nála, de a kezelések keményebb fázisát a prognosztizált egy év helyett három hónap alatt teljesítette, jelenleg is rendszeresen sportol és mássza a budai hegyeket. A kemoterápia alatt gondolatban már újra nagyvadak nyomában jár.

– A keszthelyi múzeumba rengeteg munkát fektettem, az utóbbi években többet dolgoztam, mint fi atalon, amikor az alapokat kellett megteremteni. Amit a vadászatban szerettem volna fölépíteni, az sikerült. Hogy a privát életemben mit rontottam el, az más kérdés. A betegség kegyetlen ajándéka az életnek, de vannak még vadászálmaim: ezek tartanak életben.