Ott van mindjárt a nyitókép, az úgynevezett bucakemence, in situ állapotban kiemelve. Komoly rejtvény ugye? Mi azonban be lettünk avatva, így örömmel áruljuk el, hogy a X–XI. századból származó, BAZ megyei lelet nem más, mint egy földbe vájt, agyaggal kitapasztott alkalmatosság, amelyben távoli eleink a vasércet rétegesen adagolt faszénnel vassá redukálták, így vasból és salakból álló, szivacsos, öntésre nem alkalmas vasbucát csináltak. Ez eddig nem az a kimondott sikertörténet, na de aztán újbóli izzítással, kovácsolással eltávolították a salakot, és így végül igazi kovácsvasat nyertek, kicsit kacskaringós, de minden jó, ha a vége jó.

Nem kevésbé hat a laikusra az újdonság erejével a néhány tárlóval arrébb közszemlére tett, ugyancsak a vasöntés dicséretét zengő lábas lábas nevű konyhafelszerelési tárgy (1850), amely egy kerek lábas, és lábai vannak, tehát innentől kezdve már tudjuk, honnan jön az, hogy lábasnak hívjuk a lábast, amelynek pedig egyáltalán nincs is lába. Hasonló felfedezés az ún. Papin-fazék (1880 k.), a kukta is elődje és a tarkedlisütő (tatschkerlform), amely igazából leginkább zománcozott tükortojássütő formának hat, csakhogy egyáltalán nem az (hanem cseh fánk- vagy kőttesfánk-készítő forma – A Szerk.).

Különös a szembesülés a zöldbabszeletelő géppel is, emez viszont a legtöbb perspektívából valami rafinált késélezőre emlékeztet, a patikai dugópuhítóval, amelynek krokodilformája van, az 5:1 méretarányú szarvasbogarat mintázó csizmahúzóval, a finom dobozba rejtett Poldi-kalapáccsal (fémek keménységmérésére), az ódon vasipari etalonsorral (a felületi érdesség mérésére), a lándzsás simítóval, a magszekrénnyel, a népművelési miniszter által védetté nyilvánított műszaki emlékként feltálalt hajlítógéppel, a szakítógéppel, a homokpróba-szárító infralámpával, a Zimmermann-típusú pneumatikus működtetésű rázó-formázó géppel, valamint az alsó formaféllel és a vele hasonsorsú felső formaféllel.

Persze nem minden rejtvény. A látogató megtekinthet egy remek XIX. századi tarackot, megannyi XVI. századi ágyúgolyót, amelyek mellett még az ágyúgolyóöntő kokillákat is bemutatják neki, találkozhat több öntött relieffel, amelyek közül Kielmann Andrásné szül. Knorr Polixéna sírtábláját (1598), a Rimai Coalitio érctábláját (1829), valamint az 1952-ben indult Soroksári Vasöntöde bejáratáról származó pompás öntöttvas domborművet emelnénk ki, pláne hogy az egyik munkásfigura kezében egy kézi döngölő, a másikéban pedig egy öntvénytisztító légkalapács látható (Buza Barna alkotása). Ugyancsak felhívnánk a figyelmet a bárány alakú kalácssütő formára, egy remek kávéőrlőre, egy csinos mákdarálóra, egy pazar petróleumlámpa-lábazatra, valamint a reklámtárgy nevű kuriózumra, amely konkrétabban egy nem egészen húszcentis, zománcozott öntöttvas kád.