–Sokat, úgy gondolom. Ő írta a forgatókönyvet, érzem, hogy biztos kézzel rendez majd – érkezik a válasz. Mi tagadás, nem kevesen meglepődtek, amikor kiderült, Török az eddigi férfitémájú filmek után most egy ötvenes éveiben járó nő drámáján dolgozik – mely a Steege szavai szerint gyönyörű történet. Középpontjában Katalin (Steege) és családja áll. Az asszonynak a férje bejelenti, hogy egy másik nőért elhagyja. A sokk miatt elmegyógyintézetbe kerül, ahonnan megszökik, és eldönti, hogy új életet kezd. Isztambulban köt ki, ahol egy másik férfival (akit Yavuz Bingöl török színész alakít majd) megtalálja a boldogságot. Miközben az asszony drámája pozitívan ér véget, a családja darabokra hullik. Azt már Kántor László producer teszi hozzá sejtelmesen: minden szereplőnek tükörbe kell majd néznie, hogy szembesüljön önmagával.

Bár a feladat kifejezetten nehéznek ígérkezik, hiszen a karakter óriási érzelmi utat tesz meg, a színésznő nem tart attól, hogy megoldhatatlan lenne a feladat. Azután különösen nem, hogy négy hónapon keresztül a hét minden napján öngyilkosságot kellett elkövetnie Martha Geschwitz szerepében Frank Wedekind Pandora szelencéje című színművének egyik londoni színpadi verziójában.

– Minden Kántor László hibája – mondja nevetve a színésznő arra a kérdésre, hogy tulajdonképpen miképpen landolt egy magyar film főszerepében, melyben ráadásul egy magyar nőt kell alakítania. A producer két évvel ezelőtt, az utrechti fesztiválon kérdezte meg tőle, hogy mit szólna egy magyar főszerephez. A forgatókönyv elolvasása után találkozott Török Ferenc rendezővel, és igent mondott. Igaz, valójában nem tud sokat magyarul, de a filmben nem is kell sokat beszélnie, azt a pár dialógust meg majd megoldja valahogy. A belső lelki folyamatok ábrázolása lesz a legnagyobb feladat, ehhez pedig az arc és a mimika a legfontosabb.

Johanna ter Steege nem első alkalommal játszik magyar filmben: Szabó István két művében is osztott neki feladatot, egy kisebbet a Találkozás Vénusszal címűben és az Édes Emma, drága Böbe egyik címszerepét. Steege a mai napig hálás a rendezőnek az együtt töltött időkért, mivel Szabó erőssége az intelligencia és a színészvezetés volt – így sokat tanult a közös munkából. Az Oscar-díjas direktor egyébként az Európai Filmakadémia egyik tanácskozásán szúrta ki magának, amelyiken Steege épp elnökölt. Budapestre utazott az Édes Emma próbafelvételére, és végül Szabó István két szerepet is ajánlott neki. Máig jóban vannak, sőt Johanna majdnem kapott egy szerepet A napfény ízében is, de mivel jelentős kanadai pénz – és így erős dominancia – volt a filmben, alulmaradt egy tengerentúli színésznővel szemben.

A magyar kapcsolatokon túl Steege számos filmtörténeti óriással dolgozott korábban együtt, például a néhány évvel ezelőtt elhunyt Robert Altmannal is a Vincent és Theo című moziban. A rendhagyó Van Gogh-adaptáció meghallgatásán Altman fotókat kért tőle, de kezdőként akkor csak egy-két magánfotó volt nála: az egyiken például egy parkban a fűben feküdt. A filmes meg is hökkent, hogy miért mutat neki ilyen szexi képeket. Pedig Steege tetőtől talpig fel volt öltözve a képen. Altman munkamódszere abszolút a régi iskola volt, ám egyúttal ő volt a legszabadabb gondolkodó, akivel találkozott. A rendező mindig meghívta a színészeket közös muszternézésre, eközben néhány üveg pezsgő is elfogyott.

Johanna ter Steege leghíresebb filmje azonban sosem készült el. Stanley Kubrick Aryan Pepers című produkciójában, mely egy monumentális holokausztdráma lett volna, ő kapta meg a főszerepet, de a huszadik század talán legjelentősebb képírója, többéves előkészületek után, a forgatás előtt nem sokkal lefújta a produkciót. Az akkor bemutatott, Steven Spielberg rendezte Schindler listája óriási siker volt ugyanis, és Kubrick nem akart „utánlőni”. A rendező mély depresszióba esett, a felvett anyagokból pedig évekkel később Jane és LouiseWilson készített egy 17 perces filmet.

– Mindenesetre ez volt a karrierem, sőt az egész életem egyik legnehezebb pillanata – emlékszik vissza a színésznő arra a napra, amikor megtudta, hogy a filmből nem lesz semmi. A sors iróniája, hogy Kubrick halála után pont Spielberg volt az, aki befejezte a mester egy másik tervét, amelyet végül Mesterséges értelem címmel játszottak a mozik.