Restit elsőre nem találunk, aztán sikerül megmerítkeznünk a lokál kolorjában mégis. Negyven perc múlva indul a fesztiválbusz, egy nagyon közeli Sparban vételezünk egy citromos csajsört, reggel van elvégre, és veszünk a regionális sajtóból is. A Kisalföld Munkatársunktól nevű munkatársától megtudjuk, hogy pénteken a Deák téren fát ültetett Kruder és Dorfmeister, valamint hogy facsemete helyeződött Billy Idol és az Air nevében is. Sopron egyébént állítólag ambivalensen viszonyul a fesztiválhoz, nincs nagy hype, a fiatalabbak inkább várják, az idősebbek inkább túlesnének már rajta. De simán útbaigazítanak, és jobban tudják, melyik busz megy a Lövérekbe, mint a hivatásos információsok. A tíz éve nyolcszáz fővel indult VOLT mára nyolcvanezres rendezvénnyé nőtte ki magát, lehetne sorolni az adatokat még, hogy például hány ezer méter kerítéssel vették körbe a kempinget, de minek. Aki idejön, azt nem a kerítés érdekli úgysem.

Már odabenn halljuk, hogy DJ Yoda tegnap hihetetlen szettet nyomott, meg a Kruderék az ő LED-jeikkel. Garantált epilepsziás roham, mondja a haver. De azért Billy Idol, na ő is, hú, na ő se semmi volt. A fürdő előtt délben negyvenméteres sor áll, mint valami túlfrekventált kamarastrandon. Azt is az újságban olvastuk, hogy emberemlékezet óta nem volt olyan VOLT, hogy ne esett volna az eső. Ez megnyugtató, de csak délig, amikor már egyre nehezebben lehet meglenni a napon.

Van, aki Ákost dicséri, más a Tankcsapdát, a Csíkot, a sátor körüli pavilonnál meg anekdota lett a Magyar Rocklegendák Napján megjelenő, magát intenzív szalonspiccbe ringató Pataki Attilából. Elhangzik még, hogy milyen jó lenne egy 4 F Club-fellépés a szomszéd sátorban, Balatoni nyár, mondjuk. De csak a Természetes Vészek Kollektíva Fixa Idea Felekezetének térítője harsog kicsit odébb, később szólógitárral alakít iszonyatos riffeket, „minek neked más isten, ha én itt vagyok”, kábé. Látunk még aznapos, céltalanul botorkáló egzaltáltakat, és bőrdzsekiseket, akiken tavalyelőtt is ugyanez a Tankcsapda-póló volt.

Délután hatkor jó rapshow-t adni, egyáltalán: a délutáni szürkezónában bármit csinálni, ami megmozgat több száz huszonévest: teljesítmény. Az Akkezdet Phiai robbant egy derekasat a VOLT-sziesztába. Az új és régi albumról egyaránt válogató szettlista különösebb meglepetés nélkül ver oda mindenkinek, a ráadás előtti búcsúdalnál épp csak az öngyújtók nem kerülnek elő a zsebekből: a melankolikus, lírai, a kiskecelányom kezdetű népdalt világtörténelmi és popkulturális összefüggésekbe helyező Hisz Sztori című versdalt az egyik MC, Saiid ülve mondja el – leül hát vele együtt mindenki. Bár a borzalmas vuvuzelából keveset látunk-hallunk, a vb azért jelen van a VOLT-on: a sátor, ahol a kivetítő működik, s ahol kora délután még a sztáríróságról hallhattunk gondolatébresztő eszmecserét viszonylag csekély számú hallgatóság társaságában, mostanra teljesen megtelik. A németek harmadik gólját díjazó ováció hallatán kétségbeesünk kissé, hát mindenki a Nationalelfnek szurkol, nincs itt egy tisztességes Argentína-drukker?

Ha van is, csöndben.

Nincs olyan nagyon sok idő szomorkodni. A Sziget nulladik napján majd végleg búcsúzó Kispál és a Borz koncertje kicsit nehezen indul ugyan – a dinamizmus aztán feledteti a szarakodós perceket, és az önironikus, itt-ott kissé cinikus Lovasi András helyre kis hangversenyt vezényel az orrunk elé, sajnálunk elmenni a pulthoz, annyira. A hivatalos program szerint negyed-, uszkve félóránk van rekreálódni a Massive Attack előtt, beszerezni a beszereznivalót, vagy csak üldögélni, állunk még ma eleget úgyis. Besűrűsödik a tömeg megint a nagyszínpad előtt, késnek, közben társadalmi célú LED-kampány megy a háttérben. Nemcsak azt tudjuk meg, hogy a VOLT legsikeresebb koncertjét a Prodigy adta pár évvel ezelőtt, 25 ezren voltak kíváncsiak rá, hanem azt is, mennyi a görögök deficitje, hol van kevés édesvíz,meg hogy hánymillió ember kénytelen napi egy dollárnál kevesebből megélni. Állunk, nézünk, kezünkben két és fél dolláros sör.

Később meg arra gondolunk, rendben van ez a koncert, de inkább megnéznénk őket valami klubban, kisebb társaságban, aMassive Attack nekünk mindig intim zenekar marad, húszezer emberrel nem tudjuk elképzelni magunkat egy tenyérnyi, füstös bristoli lebujban. Közben a LED-kijelzőn végig megy az ismeretterjesztés, ami egyfelől érthető, másfelől viszont. Mindenesetre a triphop műfaj világra hozásában és népszerűsítésében sok éve fontos szerepet vállaló csapat a villogó hendikep dacára is vérprofi, „jut eszembe,Martina Topley Bird meg legyen a feleségem!” – mondja a haver mellettem.

Mégsem maradunk végig, mert közben egy közeli színpadon belekezdett DUB FX az ő saját készítésű dubjába. Az utcazenész srác – mint Dudich Ákos interjújából kiderült – korábban sem volt népszerűtlen: húszezer lemezt tudott eladni a flaszteren, ami még komoly underground kiadónál futó előadónak is becsületére válnék. Az igazi sikert mégis a legnagyobb videomegosztón elhelyezett dolgaival érte el, így ismerte meg a világ. Egyszemélyes zenekar ő, aki pillanatok alatt képes egy komplett dalt előállítani a mikrofon, a szája és egy sampler segítségével, kábé. Saját beatbox elemeit használja patternként, dobol, dallamot csinál, rögzít, aztán rá énekel, rárappel, rábeszél, mikor mi kell. A pozitív értelemben vett hatásvadásztól ráadást követel a nép, sokan egyből nagyszínpadra utalnák a delikvenst, ki tudja, talán jövőre. Utána Shy FX és Stamina MCpirít oda a VOLT közönségének, máshol meg Rewind van. Lézengés, találkozás, nem érezni, hogy holnap vége az egésznek, legfeljebb néhány arcon látható, hogy rendesen le tudja szedálni az embert négy durva nap a Lövérekben. Hajnali kávé, hajnali cigi. A reggeli IC csendes, feszültségmentes. Teljesen tele van VOLT-tal.

Tíz év alatt nyolcvanezres rendezvénnyé nőtte ki magát