A sajószentpéteri bányászcsaládba született Feledy Gyula – diákkorában maga is csillés – kétszer is a kevésbé látványos lehetőség mellett döntött. Negyvenkilencben, amikor a kiválasztottakat a Szovjetunióba küldték a főiskoláról, elérte, hogy ő a krakkói akadémiára mehessen; ötvennégyben, amikor szocialista országból érkezett ösztöndíjast főiskolai állást és fővárosi műtermet kapott, úgy határozott, hogy visszatér Miskolcra. Az előbbi az életműve minőségét alapozta meg, az utóbbi azt, hogy Miskolc még mindig a sokszorosított grafika fővárosa.

A legendás grafikusi generáció egyik oszlopa volt, annak a máig csodált és máig pontosan meg nem magyarázott fénykornak a részese, amely a hatvanas években teljesedett ki a magyar művészettörténetben. Már ez sem egészen érthető, hogy az ötvenes évek első felében, a legbrutálisabb művészetpolitikai korszakban tanult, elindított fiatalok, a Kondor – Gross – Csohány – Feledy korosztály miért tudta megújítani, addig sosem látott magasságokba emelni ezt a művészeti ágat.

Feledy mindig súlyos volt. Súlya volt tárgyválasztásának, számtalanszor visszatért a felnevelő közösség, a bányászok világához. És súlya lett annak, ahogyan ezt az elkötelezettséget feldolgozta. Figurái és motívumai kezdetben kemény, konok konstruktivista rendbe rendeződtek, aztán úgy lazult ez a magára parancsolt rend, hogy sajátos módon az oldódástól még erősebbé vált. A szabadabbá váló erővonalak változó vastagsága és minősége, a foltok sűrűsödése, ritmusa alakította a drámát a rézkarcokon és litográfiákon. Majd a szín, a pontos, egyértelmű, de tapintatos kolorit, amely végképp felmutatta a Feledy-grafikák eleganciáját, klasszikus türelmét. Ezzel az eszköztárral vált a grafikus az irodalmi klaszszikusok, az Énekek éneke, Madách és Babits érvényes értelmezőjévé.

Akkortájt még módjuk volt a múzeumoknak nagy illusztrációpályázatokat meghirdetni és honorálni – ez is a fénykor titkaihoz tartozott, a megrendelői oldal titkaihoz. Amely oldal főszereplője hamarosan Miskolc lett a grafikai műhely és az országos biennálék, a sokaknak mentsvár művésztelep és a kialakuló közösség hatására. Mondhatni, Feledy hatására, aki ezekben rendre kezdeményező, animátor, feltétlen és jótékony tekintély lett. A miskolci képtárnak van ma egy szép tagmúzeuma, amelyben az állandó kiállításnak az a címe: Feledy Gyula és miskolci kortársai. A cím pontos, a központi figura nemcsak Miskolcról látszik kiemelkedőnek.