Csudijóból tök király SZÍNHÁZ
Igaz, a színlapon nem szereplő, de a történetet Pygmalion címmel csaknem száz éve prózában megíró G. B. Shaw szelleme is csak ritkán, üdítő kivételként csillan meg a mostani előadásban. Bár Khell Zsolt díszlete szellemes. Csak ez eléggé sokára derül ki. Eleinte egy furcsa gyalogos felüljárót látni, amelyen egy tábla a Götterdämmerungot hirdeti. Hogy mire utalt, az csak órák múlva derül ki egy nem éppen eredeti viccelődésből, amikor a tábla már rég eltűnt, minthogy a játék kezdetekor megfordították, hiszen a My Fair Ladyt adják, nem Az istenek alkonyát. De ezt úgyis tudtuk. Ha beugrató tréfának szánták, aligha sikerült. Aki nem értette a feliratot, biztosan nem ijedt meg, aki meg értette, bizonyára még anynyira sem. A gyakran forgolódó építmény másik oldala viszont egy metronóm és egy fonográf egyesítésével jelzi Higgins professzor legfontosabb munkaeszközeit. Ha ezt látjuk, akkor a tudós lakásában vagyunk, ahol a dresszúra, az úri kiejtésre és viselkedésre való kiképzés folyik, amikor a másik oldalát, akkor utcán, kocsmában, lóversenyen. Kár, hogy néhány jelenetnél – a bálban vagy Higgins mama kertészetében – használhatatlan.
A háttérre különféle furcsa, jórészt megfejthetetlen képeket vetítenek, olykor közéjük iktatva közeli felvételeket a játszókról. Olykor vonzók ezek a képek, de többnyire inkább elrettentők – jobb ezt messziről nézni. Hiszen mégiscsak nagy szabadtéri látványosságnak készült. Közlekedik benne automobil a régi szép időkből, meg fogaton és lóháton is jönnek szereplők. Zeke Edit sok szép és néhány rikító jelmezzel dúsítja az ízlészavart. Tompos Kátya Elisáját jobb lenne többet látni közelről. A háttérvetítésekről derül ki, hogy igazi színészi mimikája is van. Messziről csak törékeny, és gyönyörűen énekel – bár érthetetlenül. Széles László annyira igyekszik átjátszani a hatalmas távolságot, hogy hevesen és izgágán gesztikuláló Higginséből kivész a tudósi intellektus, a szellemi fölény, a férfias erély, a konok szemérmességgel rejtegetett érzelmesség. Mindaz, amiért Elisa beleszeret, és amivel a nézőket is meg kellene hódítania. Helyette marad egy, a mama szoknyája mellett felnőni képtelen, kivénhedt kamasz hisztérikus ágálása.
Gálvölgyi János most is Gálvölgyit játssza, Pickering ezredesről hamar megfeledkezik. Inkább fölösen alkalmazott nyelvtörőkkel mulattatja a publikumot. Bezerédi Zoltán balesetemiatt tolószékbe kényszerülve is markánsan eljátssza és elénekli az öreg Doolittle harapós jellemét. Venczel Vera apró termetének ellentmondó erővel hozza színre Mrs. Higgins határozottságát, éles elméjét, bölcsességét. Pontos és szellemes, mintha csak a Pygmaliont játszanák. Arra, hogy Kárpáthy Zoltán sörénye alatt Egyed Attila rejtőzik, bizonyára sohase jöttem volna rá, de ez áll a színlapon. Molnár Erika Mrs. Pierce-t, Szabó Kimmel Tamás Freddie-t adja az alkalomhoz illően. A látványosságok zűrzavaráról, a figurák félreértelmezéséről, a játékstílusok összecsiszolatlanságáról Novák Eszter rendező maradéktalanul gondoskodik. A Novák Péter koreográfiája szerint végbevitt táncok laza rendetlenségében viszont van némi báj.
Amúgy az előadás a célnak megfelel. Ha nem is csudijó, legföljebb tök király.
