A kerületi II. világháborús civil áldozatokra emlékeztető hadijelkép köztérre emelése nem szerezte meg a fővárosi közgyűlés támogató szavazattöbbségét, ennek ellenére az akkori polgármester, Mitnyan György felállíttatta a szobrot, s utódja, Pokorni Zoltán is védelmére kelt, vállalva egy máig tartó persorozatot, majd immár a törvényt is a turul mellé állítva.

„Művészeti alkotás közterületen, valamint önkormányzati tulajdonú épületen való elhelyezéséről, áthelyezéséről, lebontásáról a település önkormányzatának képviselő-testülete, Budapesten fővárosi tulajdonú közterület vagy épület esetében a fővárosi önkormányzat közgyűlése, a kerületi önkormányzat tulajdonában álló közterület vagy épület esetében a kerületi önkormányzat képviselő-testülete dönt, és gondoskodik fenntartásáról és felújításáról. A döntéshez a műalkotás művészi értékére vonatkozóan szakvéleményt kell beszerezni ”– szól tehát július 1-jétől az önkormányzatokról szóló 1991. évi XX. törvény 109 . paragrafusának módosított (1)-(2) bekezdése.

Ez nemcsak azt jelenti, hogy a kerületi köztereken ezután felállítandó szobrok terveinek nem kell a jövőben a fővárosi kulturális bizottság elé és a fővárosi közgyűlés elé kerülniük, de azt is, hogy Budapest területén megszűnik a Budapest Galéria kizárólagos véleményezési joga az esztétikai minőséget illetően. Vagyis nem szükséges a galériával elbíráltatni a műveket a jövőben, lehet mással is, például a Képző- és Iparművészeti Lektorátussal, amely eddig a vidéki közterekre kerülő alkotások művészi minőségét ítélte meg.

A turulszobornak egyébként eddig a jelképiségéről folyt elsősorban a vita. Alkotójának, Szmrecsányi Boldizsárnak a turul óta több szobra is Budapest köztereire került. Az egyik, a Rollerező kisfiú éppen a Budapest Galériától pár méterre, a Váci utcába. Nem lehet tehát mondani, hogy pikkelt volna rá a főváros a turulért.

Az viszont többször előfordult, hogy egyes kerületek, figyelmen kívül hagyva a Budapest Galéria szakvéleményét, gyenge minőségű szobrokat állítottak fel, például általuk kegyelt amatőr szobrászok műveit. A XVII. kerületben egy Wass Albert-szoborpályázaton kifejezetten az ellenjavalt pályaművet választották megvalósításra. Hasonló esztétikai kifogások ellenére került köztérre több ’56-os emlékmű is, például a XVI., a XXI. és a VII. kerületben. Művészi szempontból kifogásolt szobrok kerültek a terekre a kilencvenes években, a millecentenárium idején is: egyebek mellett a XVIII. kerületben egy farönkökből faragott hétvezér szobor vagy a XVI. kerületben egy Árpád-emlékmű. A szakvéleményt ugyanis – bár be kell szerezni – nem kötelező figyelembe venni. A főváros ennek ellenére ezek felállítását nem akadályozta meg.

Előfordult azonban néhány eset, amikor a kulturális bizottság nem esztétikai okból ellenezte a szoborállítást, hanem például azért, mert valamely kisebbség érzékenységét sértette volna. Böhm András, a bizottság elnöke két nagyobb esetre emlékszik: az egyik a Teleki Pálnak a budai Vár területére tervezett szobra volt 2004-ben, a másik az ismert turulügy 2005-ben, amelyből feljelentés nyomán bírósági per is lett. Mint mondja etikailag, jogilag is kifogásolható, hogy az akkor jogellenesen felállított szobrot törvénymódosítással kívánják megmenteni. Véleménye szerint a köztéri szobrok kérdése Budapest területén nemcsak kerületi ügy, hanem az egész várost is érintő városképi probléma.

Az általa említetteken kívül volt egy másik eset is: Wass Albert mellszobrát 2004-ben szintén a kulturális bizottság nem engedte felállítani a Vérmezőn, az író politikailag aggályos megítélése miatt. Ám 2008-ban, amikor a XVII. kerületi szobor került napirendre, a bizottság már nem ellenezte, állítja Böhm András. (Legfeljebb a Budapest Galéria kifogásolta a nyertes mű színvonalát, mint említettük.)

A Pokorni Zoltán nevében lapunknak nyilatkozó kabinetfőnök, Váczi János viszont úgy emlékszik, ez is olyan eset volt, amikor a főváros megakadályozta egy kerületi szobor felállítását. „A törvénymódosításnak pontosan ez a lényege – mondja –, hogy ne a főváros gyámkodjon a kerületek felett. Ne a főváros döntse el azt, hogy mi fontos a kerületi közösségeknek.

A XI. kerületben élő emberek által megválasztott képviselő-testület miért rendelkezik kevesebb és kisebb önállósággal, mint például a veszprémi, vagy mezőtúri testület, annak ellenére, hogy jóval több embert képvisel?” – érvel a kabinetfőnök. Pokorni a törvénymódosítás kérelmének indoklásában úgy fogalmaz, hogy ez eddigi jogcsorbítás alkotmányos aggályokat vet fel, ugyanis az alkotmány szerint „a helyi önkormányzatok alapjogai egyenlőek”, s az „az eddigi szabályozás indokolatlanul korlátozta a kerületi önkormányzatok tulajdonosi joggyakorlását”.

Hogy miért alakult ki bizonyos kérdésekben a főváros „gyámkodása”, annak nyilván történeti okai vannak, például az, hogy össze lehessen valahogy fogni 23 „kiskirályságot”, s hogy azokból legyen egy Budapestnek nevezett város. A „turultörvény” ezzel ellentétes irányba mutat. A következő célpont pedig talán a „helyi védettség” alá tartozó épületek körének meghatározási joga lesz. Az ugyanis jelenleg szintén a fővárosé, és nem a kerületeké. De mivel több helyi védettségű épület útban van bizonyos kerületeknek, talán ezt a jogot is hamarosan elveszik a fővárostól az alkotmányos önkormányzatiság nevében.

Szobrot „Duci bácsinak”

Az ifj. gróf Andrássy Gyula Alapítvány szobrot szeretne névadójának az Oktogonon. Igen, az ifjabb Andrássynak. A kezdeményezés hónapok óta tervtanácsról tervtanácsra jár, és rendre megbukik. Tulajdonképpen azt is nehéz megérteni, miért akar valaki szobrot ma az ifjabb Andrássynak azon az útvonalon, amely köztudomásúlag az idősebb Andrássy Gyuláról van elnevezve.

„Duci bácsi”, ahogy a családban nevezték az ifjabb grófot, jóval kisebb kaliberű politikus volt apjánál, szobrot se nagyon érdemelne, ám az alapítvány kitartó. Az alkotás 1:1 arányú mintája már kész is, nemrég zsűrizte a Budapest Galéria, de a tervet nem tartotta méltónak az ábrázolt személy rangjához, aki 1918-ban a Monarchia utolsó külügyminisztere volt néhány napig.

Nem elképzelhetetlen azonban, hogy az alapítvány talál majd egy kerületet, amely szépnek találja, és félretéve a szakmai véleményeket, a lex turul szabadságával élve, területén felállítja a művet.

A kezdeményező szerint a jogszabály-módosítás lényege, hogy a főváros ne gyámkodjon a kerületek felett