Nagyon régi sikere ez a kantáta – motetta, szólóhangra írott concerto, nem kívánt törlendő – Rost Andreának, úgy emlékszem, alig végezte el a főiskolát, ha egyáltalán, amikor már énekelte a Zeneakadémián, és szétszedték a házat. Mondjuk: minden okuk meg is volt rá, szép hang egy csinos lányból, és látszott, hogy ami másnak erőpróba, az Rost Andreának könnyedén megy, uralta a termet. Pedig nehéz a darab.

Nem felfoghatatlanul nehéz, csak annyira, amennyire Mozart meg szokta kínozni a hölgyeket, amikor áriákat ír nekik.

Azzal az el nem hanyagolható különbséggel, hogy ezt a művet nem hölgynek írta, hanem az angyali hangú Venanzio Rauzzininek, aki Milánóban adta elő a művet. Azt lehet tudni, hogy január 17-én volt a bemutató, és azt is, hogy karácsony másnapján Mozart még hozzá sem fogott a munkához, pedig próbálni kellett volna már lassan az énekesnek és a zenekarnak. Mindösszesen tehát három hét kellett a kantátához az első hangjegytől a bemutató utáni meghajlásig. De nem ez az egyetlen felfoghatatlan jelenség Mozart életében. Talán még az sem, hogy ekkoriban 16 éves volt, normális gyerekek ma gördeszkáznak ebben a korban, Mozart nem gördeszkázott.

Az mindenképpen különös, hogy mennyire pogány a darab, hogy a szellemiségéből éppen az egyházi az, ami hiányzik, hiába énekelték templomban, aligha segített hozzá bárkit is az áhítathoz. Ez körülbelül érvényes Mozart valamennyi egyházi alkotására, sokkal inkább zene, mint szolgálat, vagy sokkal inkább a zene szolgálata, mint Istené. Léleküdülés helyett inkább a szellem örül, semmi sem pont az, aminek látszik. Motetta, szokták mondani az Exsultatéra, de annak egy kicsit szabálytalan. Kantáta, kétségtelenül, hiszen énekelnek benne, három áriát, két briliáns, gyors, virtuóz tétel között egy elmélkedő lassút. Ami a formát illeti: olyan, hogy akár hegedűverseny is lehetne, két gyors között egy lassú, csak hegedű helyett énekelnek. Hogy szabálytalannak se legyen egészen szabályos, Mozart összekötötte a lassú tételt a gyorssal, megállás nélkül érkezünk el az Alleluiáig, ez legközelebb csak Beethovennek jutott eszébe. Mindez persze tökéletesen mellékessé válik, ha megszólal a zene, akkor csak néz az ember, hogy valakinek ilyesmi eszébe juthatott, mások meg elő tudják adni, de ezért járunk hangversenyre, ha nem tévedek.

Infó: Mozart: Exsultate, jubilate Rost Andrea (szoprán), Budapesti Vonósok Fertőd, Eszterházy-Kstély július 11-én este fél 9-kor.

Top 5

1. Sspanyol est

Szegedi Szimfonikus Zenekar a Dóm téren július 7-én 9-kor.

2. Chopin-est

Duna Szimfonikus Zenekar az óbudai Fő téren július 9-én este 7-kor.

3. Orff-est

Carmina Burana a Békés Megyei Szimfonikus Zenekar előadásában a békéscsabai repülőtér hangárjában július 10-én 7-kor.

4. Templomi est

Seres Dóra (fuvola), György Imre (tenor), Gábor József (zongora) a balatonboglári evangélikus templomban július 10-én fél nyolckor.

5. Nyáresti koncertek

Jazz and More Énekegyüttes a budapesti Szent István Parkban július 11-én 6-kor.