Az ünnepelt ajándéka
– Gyakorlatilag ez tényleg egy közös jubileum lehet – mondja nevetve Christoph Eschenbach, aki azért a hangsúlyt inkább Mahler ünneplésére helyezné. Nem így honlapjának készítői a christoph-eschenbach.comon, ahol az Orchestre de Parisval és a Medici Tv-vel közösen ingyen megtekinthetővé teszik Mahler összes szimfóniáját – videón. Mindezzel a kettős születésnapot köszöntik. Februártól minden hónap tizenötödikén felkerül egy újabb szimfónia, amelyben a párizsi zenekart Eschenbach vezényli. A széria októberben lesz teljes, és jövő júliusig látható.
A karmestert egyébként a filmet rendező François Goetghebeur izgalmas videovilága fogta meg egy korábbi munkánál. Beethoven IX. szimfóniáját rögzítették, és a felvételek annyira meggyőzőek voltak, hogy felkérte a fiatalembert, rendezze meg nekik a Mahlerösszest. A karmester úgy érzi, újfent jó lóra tettek, a gyors vágásoknak köszönhetően szokatlanul impulzív koncertfilmsorozat készült. A gyakori váltásokban megfigyelhetők a karmester és a zenészek legfinomabb mozdulatai, gesztusai, a hangszerek részletei és a karmesteri pálca érzékeny rezdülései. Eschenbach büszke arra, hogy a zenekar elhivatott muzsikusainak köszönhetően szinte majdnem minden felvétel elsőre sikerült. Ez elképesztő frissességet adott a videónak.
Eschenbach most egy másik együttessel, a harminc ország fiataljaiból álló Schleswig-Holstein Fesztivál Zenekarral utazik Hamburgba, Prágába és Budapestre, hogy egy-egy koncerttel megünnepelje a karmester-komponista Mahler születésnapját.
Schleswig-Holstein tartomány amúgy speciális helyet foglal el a szívében, itt nőtt ugyanis fel. Mikor újra visszatért, a kilencvenes évek végén, lepergett előtte gyerekkorának az a része, mikor a háborús szörnyűségek után mesebelien csodás élete kezdődött. Eschenbachnak ugyanis, akárcsak Mahlernek, tele volt a gyerekkora halálközeli élménnyel. Édesanyja szülés közben meghalt. Édesapját a második világháborúban a nácik gyilkolták meg. A nagymamájához került, akinek halála után maga Christoph is épphogy megúszta élve a tífuszt. Édesanyja unokatestvére vette magához, és a kisgyerek a háborús traumáktól egy évre megnémult. De itt, a mostohaanyával ragyogó élete kezdődött. Talán ez segítette feldolgozni a korábbi tragédiasorozatot. Hogy ez mennyire sikerült, azt nem tudjuk, mert álmaiban néha-néha újra előjönnek a rémületek.
Mahlert természetesen nemcsak a gyerekkori megpróbáltatások hozták közel a karmesterhez, hanem az a nyitottság, ahogy az érzelmekkel bánik. Kendőzetlenül, a maga teljességében megmutat minden emóciót a hallgatónak. És ez nyilván nem véletlen, hiszen Mahler zenéje gyakorlatilag a freudi pszichoanalízis közkinccsé válásának idején íródott.
A Csehországban született Mahler fiatalkorát Prágában töltötte, 1888–1891 között a Magyar Állami Operaház karnagya és igazgatója volt, majd 1897-ig a hamburgi városi színház első karnagyaként tevékenykedett. Ezért választotta a karmester ezt a három várost, ahol egy-egy koncertet adnak a fiatalokból álló zenekarral. Július 2-án Budapesten, a Hungarofest-KLASSZ Zenei Iroda szervezésében a Művészetek Palotájában játsszák azt az I. (D-dúr, „A titán”) szimfóniát, amelynek ősbemutatója 1889-ben Budapesten volt. Előtte nemcsak Mozart C-dúr szimfóniája hangzik el, hanem Erkel Ferenc Hunyadi Lászlójának nyitánya is. Eschenbach még sosem vezényelt Erkel-művet, de a magyar zene közel áll hozzá. Mint mondja, Bartók és Kodály muzsikáját mindenki ismeri, és azt is jól tudja, hogy mikor Brahms fiatalemberként beleszeretett Magyarországba, utána minden zenéjébe belecsempészett egy kis magyaros elemet. Eschenbach egyébként magát félig vagy negyedig honfi társunknak vallja. Mostohaanyjának, Wallydore Eschenbachnak ugyanis magyar felmenői voltak, és a lánykori neve Jaross volt.
