Titokzatos világ tárul föl előttünk a Móra Könyvkiadó római, kínai császárokat, egyiptomi fáraókat, vagy éppen a pápákat fölvonultató sorozatának legújabb darabja láttán. Simon Martin, a Pennsylvania Egyetem régészeti-antropológiai múzeumának kutatója és Nikolai Grube, a bonni egyetem antropológiaprofesszora a Maja uralkodók krónikáját jegyzik. Az ősi királyságok feltárására vállalkozó szerzőpáros a trópusi erdő mélyén rejtező kőemlékek és a legújabb ásatások alapján már sokkal többet el tud árulni a sokáig egzotikus különlegességnek számító maja civilizáció titkaiból. E titkokra bő másfél száz éve kíváncsi a modern ember. John Lloyd Stephens amerikai diplomata, újságíró és felfedező 1839-ben fantasztikus leletekről számolt be a közép-amerikai dzsungel mélyéről. Kezdetben a tudósok a majákat a történelem afféle csodabogarainak vélték, akiknek csillagász-papjai úgymond „passzióból” építettek szertartási központokat. A hieroglifákkal pedig – többen így vélték – csupán kápráztatni akartak. A múlt század hatvanas éveiben beigazolódott, hogy a romok nagyon is élő maja nagyvárosok emlékeit rejtik. S noha az „egész alakos” maja írás kódját még nem sikerült teljesen felfedni, mégis sokkal többet tudhatunk a maják életéről és gondolkodásáról, mint évtizedekkel ezelőtt.

A 366 (közte 86 színes) illusztrációt tartalmazó kötetben a krónikakészítők alkalmazzák a sorozat feszes szabályait: kronologikusan haladnak, és megtartják a követhetőséget jól szolgáló időrendi csíkokat is. A grafikákkal és pompás fotókkal gazdagon illusztrált könyv bővelkedik magyarázó betétekben, így a műalkotások születésére és az épületek, tárgyak használatára vonatkozóan a legteljesebb képet kaphatjuk. Tikal hatalmát Calakmul (a Kígyó Királyság) törte meg, hogy aztán az istenkirályok bukásával az évszázadokon át virágzó dinasztikus politikai rendszer, amely Amerika, s talán a világ egyik legjelentősebb civilizációját létrehozta, teljesen elenyésszen. A maja kultúra ezeréves tündöklését követő bukás okai máig nem tisztázottak. Többen ökológiai okokkal magyarázzák a nagy rejtélyt. Az utolsó maja királyság központja, Petén, soha sem vált teljesen lakatlanná. A spanyolok próbálkoztak a hittérítéssel, de kudarcot vallottak. Több békésre tervezett, de tragikussá fajuló felderítő út balsikerét követően, 1697. március 13-án 108 spanyol katona a mai Guatemala területén eltörölte a Föld színéről a maja világ még meglévő emberi nyomait. Ami nem sikerült a konkvisztádoroknak, megoldotta a modern ember a járványokkal és a polgárháborúkkal.Ma az egykor fényes –Mexikó középső és északi vidékétől Hondurasig és El Salvadorig terjedő – maja birodalmak leszármazottai számát nyolcmillióra becsülik.