Csillogó tű a szénakazalban
Az előbbi folyamat bekövetkeztének azonban csupán egyik feltétele a jó film. Azt is el kell érni, hogy kitűnjön a többi közül: ha úgy tetszik, a tűnek meg kell csillannia a szénakazalban. Különösen nehéz a feladat, ha nemzetközi szinten delikátnak számító magyar filmről van szó.
A független és szerzői filmek nemzetközi promóciója, aminek elsődleges színtere a filmfesztiválvilág és a hozzá kapcsolódó temérdek filmvásár, alapvetően a gyártó cég, az esetleges forgalmazási ügynökség, a forgalmazó és a filmpromócióra szakosodott nemzeti intézmény – Magyarország esetében ez a 1992-ben alapított Magyar Filmunió – együttműködésével valósul meg Európa-szerte. Vezér Éva, a Magyar Filmunió vezetője szerint kulcsfontosságú mozzanat, hogy az adott film alkotóival együtt megtalálják azokat az elemeket, amelyek a legjobban jellemzik a mű világát, ugyanakkor alkalmasak a figyelemfelkeltésre.
– A nagyobb fesztiválokon több száz film közül kell kitűnni, a legnagyobb európai és amerikai filmforgalmazók marketingcsapataival versenyzünk a szakmai közönség és a sajtó képviselőinek figyelméért. Természetesen mindig törekszünk az egyedi megoldásokra, mivel minden film más és kizárólag – a szerzői filmek esetében amúgy is meghatározó – egyediséget megragadva lehet kitűnni a tömegből – húzza alá Vezér Éva. A szakember szerint a promóció döntő részben hosszú távú és részletesen megtervezett folyamatok sokasága. A magyar filmek ráadásul szerencsés helyzetben is vannak, hiszen egy kiváló időpontban – az év első nagy filmes eseménye, a Berlinale előtt –, a februári filmszemle idején a nemzeti filmgyártásra irányul a nemzetközi filmszakma figyelme.
Óriási különbség van persze a szerzői művek és a fesztiválokon megforduló amerikai stúdiófilmek promóciója között. Az utóbbiak esetében elég „csak” beröpíteni a sztárokat, akik végigvonulnak a vörös szőnyegen, elbeszélgetnek a sajtó legszerencsésebb képviselőivel. A promóciós kreativitás akkor számít igazán, ha „rétegnyelvet” beszélő ismeretlen színészek rendhagyó művészfi lmjeit kell bevezetni a köztudatba: a magyar produkciók pedig kifejezetten ezek közé a határozott hátránnyal induló művek közé tartoznak.
Egy jó ötlet azonban minden szabályt felülírhat, és megágyazhat egyegy „nehezebben eladható” mozi sikerének. Ilyen jól sikerült promóció volt Cannes-ban 2006-ban a Fehér tenyér című fi lmhez készített tenyér alakú mézeskalács, a Taxidermiához kapcsolódó, a frissen csomagolt nyers hús látványát idéző sajtókönyv, vagy a Friss levegő című filmet népszerűsítő mini légfrissítő, melyet a tekintélyes Screen Daily nevű szaklap a megtisztelő „A Nap Promóciója” jelzővel illetett annak idején.
Idén kifejezetten nagy feltűnést keltett a Croisette-en fel-alá cirkáló, a Pál Adrienn című film főszereplőjét formázó óriásbábu. A hirdetésekkel együtt kétségkívül jelentős szerepe volt abban, hogy Kocsis Ágnes filmje kitűnjön a forgatagból, beszédtémává váljon, és megteljen a vetítőterem. Meg kell jegyezni, hogy a nagy fesztiválokon iszonyú mennyiségű program zajlik egymással párhozamosan: vetítések, sajtótájékoztatók, interjúk, megbeszélések, hivatalos ebédek és vacsorák. Az óriás ápolónőnek végül olyan híre ment idén Cannes-ban, hogy a fesztivál televíziója is meginterjúvolta a főszereplőt alakító Gábor Évával együtt.
Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy a hazai terjesztésben miért nem élnek a forgalmazók ezekkel az eszközökkel. Utoljára a Kontroll esetében Került sor hasonló akcióra – emlékezetesek például a jegyellenőrnek beálló színészek.
Mivel egy-egy fesztiválon a Filmunió a Magyar Mozgókép Közalapítvány által támogatott összes magyar produkciót képviseli és népszerűsíti, Vezér Éva szerint amellett, hogy az egyes fi lmekre felhívják a figyelmet, célszerű az egész magyar jelenlétet hangsúlyosabbá tenni. Egy-egy hatásos hirdetés és találó szlogen sokat segít. „The New Generation of Hungarian Cinema in Cannes” szlogennel népszerűsítették 2008-ban a magyar fi lmalkotóknak a Croisette-en debütáló új nemzedékét, idén pedig „Open Eyes on Hungary” felirattal jelentek meg hirdetéseik, felhívva a figyelmet a magyar rendezők látásmód- és stílusbeli sokszínűségére. Ez pedig diplomáciai szempontból sem elhanyagolható gesztus.
