A kritikus például alighanem virágot szedett Bagi Évának az óvoda udvarán (kutyatej), és szerelmes volt, reggeltől estig, ahogy azt kell. Az ellenőrök ellenőriztek, az ügyvédek ügyet védtek, mindenki tette a dolgát, nyilván.

De ha úgy tenném fel a kérdést, mit csináltál azon a napon, amikor kapitális zakót kaptunk a Nagy Testvértől, na, akkor ugye más volna a helyzet.

– Érdekel ez még valakit? –a szpíker elmondása szerint ezt kérdezte Esterházy Márton, mikor a Klubrádió szerkesztője interjút kért tőle az 1986-os mexikói vb-n a szovjetektől elszenvedett, megsemmisítőnek bízvást nevezhető vereség kapcsán. Hatot kaptunk a szovjetektől. Aminél sokkal nagyobb baj, hogy cserébe egyet sem rúgtunk. És ami még ennél is nagyobb baj, hogy azóta egyáltalán nem futkostak magyar futballisták vb-gyepen –talán ezért, hogy mondjuk a ’82-es, Salvador elleni 10-1-es triumfról némileg kevesebb szó esik. Ahogy a telefonon jelen lévő Esterházymondja, azóta is roppant népszerűségnek örvend a téma, négyévenként elő-előkerülnek az eddig utolsó magyar vb-alakulat tagjai, szóba jön a 6-0 is.

Örök téma lesz ez. És nemcsak a vereség miatt, hanem az úgynevezett következmények okán is. Az egész (nem túl nagy) magyar nyilvánosság azt boncolgatta, arról szóltak a kisfröccs melletti csevejek is, mi lehetett az oka a hatosnak, tán hogy tésztát ettek a magyarok? Esetleg a politika? Ellendopping? Netán sima szakmai hibák? Hogy a magyar játékosokat kiskölyökként kezelték a hazai sportvezetők-edzők, és nem tűrtek beleszólást a taktikába –ahogy semmibe sem? A túl korai kiutazás? A vereség után miért zavarták szét a válogatottat?

Egyáltalán: ki ölte meg Kennedyt?

Sosem tudjuk meg? Szigorúan praktikus szempontból tehát simán tételezhetnénk feleslegesnek is a múltba révedő programokat, mert rendszerint nem sül ki más belőlük, csak a sebek nyalogatása, az meg már olyan, de olyan unalmas. Hanem hát a kérdés interjúalany- és riporterfüggő. Ha ők, jelen esetben Pálinkás Szűcs és Esterházy nemcsak a múltat akarja elemezni, akkor okés. Akkor egy jó futballista elmondhatja az éterben, hogy ’86 óta talán világelsők vagyunk a szövetségikapitány-váltások sűrűsége tekintetében, és hogy tán sehol sincs ennyi 1-2-szeres válogatott labdarúgó, mint nálunk, ami, gondolom, tényleg botrány. A betelefonálók szavaiból meg az derül ki, 1986. június 2. ma is élő seb. Trauma, amit ki kéne beszélni – még jobban. Egyszer talán Mezey György is megszólal az ügyben. Egyszer. Talán.