Sollywood az országimázsért
Azt persze tízből kilenc ember általában tudja, hogy Charlize Theron például dél-afrikai, különösen, hogy néhány évvel ezelőtt az újságok beszámoltak arról: végre megkapta az amerikai állampolgárságot. Theron tehát már nem igazán számít afrikainak, inkább sikeresen exportált kulturális termék.
Az elmúlt évek legsikeresebb dél-afrikai mozgóképeinek felsorolásából nem szabad kihagyni a Gavin Hood rendezte Tsotsi (2005) című filmet, amely Oscart kapott a legjobb külföldi film kategóriában. A magyar mozikat gondosan elkerülte a mű. A film középpontjában a címszereplő fiatal gengszter áll, aki Johannesburg nyomornegyedében él, és előbb szúr, csak utána kérdez. De miután elrabol egy fehér csecsemőt, előbukkan az érzékeny énje, átértékeli az életét, és könnyzápor közepette viszszaviszi a kisdedet a szülőknek. A szupergiccs mindenesetre nagyon bejött az angolszász kritikusoknak, legalábbis „politikai” mondanivalóját azok sem kérdőjelezték meg, akiknek esetleg megfeküdte volna a gyomrát.
Ennek fényében különösen érdekes, hogy a szintén 2005-ben készült, Arany Medve-díjat is elnyerő U-Carmen eKhayelitsha című film sokkal értékesebb mű ugyan, mégsem tudott igazán kibontakozni a Tsotsi árnyékában. Marc Dornford-May filmje a Carmen című opera adaptációja, és a szereplők xhosa nyelven szólalnak meg benne.
Az abszolút világsiker 2009-ben érkezett el a dél-afrikai mozi számára: Neil Blomkamp District 9 című sci-fijében egy űrhajónyi, azaz sok millió, rákra hasonlító űrlény bukkan fel, akiket a hatóságok – jobb híján – Johannesburg egyik elkülönített zónájában helyeznek el, ám mintegy két évtized alatt nyomornegyeddé válik a kerület. Roppant okos módszer, hogy az ember az idegengyűlöletről tartson tanbeszédet, de a művet azok is élvezhették, akik csupán az akcióra voltak nyitottak. Az Oscar-díj ezúttal elmaradt, de a film legalább számos örökranglistára felkerült. A forgalmazási világsiker nyomán ráadásul Dél-Afrikában megalakult a Sollywood szakmai formáció, amelynek célja, hogy olyan filmeket gyártsanak, amelyek Afrikát pozitív színben tüntetik fel – követendő példának Hollywood és az Egyesült Államok viszonyát tekintik. Mindezt úgy is mondhatnánk: beindult a filmes országimázsközpont.
