Az előre bejelentett tartós éjszakai áramkimaradások idején uralkodó tónust, tehát a szénfeketét választották a Magyar Királyok Történelmi Panoptikumának (Tihany) honlap-szerkesztői háttérként az intézmény weboldalának indításához. A térben egy ódon pergamen lebeg, mellette sejtelmesen pislákoló tartalékgyertya, rajta toll, kalamáris: olyan e hátborzongató kompozíció, mintha egy halálos ítélet aláírása előtti utolsó pillanatot mutatná. Miután kalapáló szívvel rányomunk a belépés feliratra, a háttér, zaklatott évszázadainkat idézendő, a kiomlott drága vér színét veszi fel; legfelül nem túl sok menüpont látható, középen a kulthonlapok legnélkülözhetetlenebb kelléke, azaz egy definíció (Panoptikum – híres személyek életnagyságú, élethű viaszfiguráiból álló kiállítás, avagy látványosságok gyűjteménye), lejjebb pedig az olvasható, hogy a kiállítás nem titkolt céllal nyílt meg.

A honlap amúgy is csupa stílus: a helyhez véletlenül sem egy aktiválható Google-térkép vezet el, hanem egy vonalzóval készült rajzocska, ilyesmiket találhattak az elfogott késő Anjou-kori kémek zsebében. Stílusos a következő menüpont is. Ugyan még mindig nem azt mutatják, hogy konkrétabban mijük is van, hanem egy Referenciák című végtelen listát, amely különféle klubokat és közösségi intézményeket sorol fel, viszont az archaikus tradíciókhoz igazítva úgy, hogy egyetlen címre se lehessen ráklikkelni. A lényeg a Galéria címszó alatt rajzolódik ki némileg, hét fotót találunk itt, köztük a Raszputyinra emlékeztető IV. Béláról és a Buga Jakab nevét, s hevét ideidéző II. Andrásról. A képek természetesen nem nagyíthatók. Hasonló szellemben fogant a fenti honlaphoz kapcsolódó, ugyanott fellelhető Kalózmúzeum site-ja is, kivéve, hogy ott a jó öreg Referenciák pont alatt az figyelhető meg, hogy „2004-től 2006 májusig 2000 Szentendre, Gőzhajó u. 2.”

A közeli Keszthelyen is van egy történelmi panoptikum, amely kínálatát tekintve igen gazdag, honlapja azonban megejtően szerény. A nyitólap információi a képernyő felső harmadába húzódva igyekeznek elrejtőzni a külvilág elől, amenynyire lehet, sőt ez a szerénység odáig fokozódik, hogy amikor „A múzeum története” címre nyomunk, inkább a Babamúzeum mutatkozik be kitűnő szeretettel. A Szent Korona országainak egyesített (közép-) címere alatt aztán második nekifutásra végre megtaláljuk a panoptikumot, konkrétabban egy csúnya, de alapos képgalériát, amelyből az is kiderül, hogy Attila, a hun részben magyar király volt, valamint, hogy Koppány vezér tényleg hasonlított Vikidál Gyulára.

A budapesti Maffia Múzeum (Alkotmány utca 16., bejárat a Bihari János u. felől) honlapkészítői sem kifejezetten Gúnár Gedeon gőgjével álltak neki kompozíciójuk elkészítéséhez. Bár nem is Peggy Guggenheim ízlésével. A panoptikum nyitóoldalának keretét egy megsárgult, pörkölt szélű papírlap adja, olyasféle, mint amilyet a kisiskolás korunkban szoktunk volt csinálni az iskolai vécében vérszerződések alkalmával félfamentes rajzlap és gyufa felhasználásával. Ezen felül egynémely veretes és mértékadó napnyugati újság gótközeli betűi láthatók, alatta viszont randa kis írógépközeli betűkből formált szöveg, amelyből kevés egyéb mellett megtudható, hogy „a Maffia Múzeum egy élvezetes időutazásra kalauzolja a látogatókat a szervezett alvilág hőskorától napjainkig”. E sorok írója tiszta szívvel tanúsíthatja, hogy valóban élvezetes, főleg az a jelenet, amelyben egy lumbágósnak látszó férfi a borbélynál éppen szétlő egy másik férfit egy kétcsövű puskával. A site-on egyébként van egy különösen zavarbaejtő menüpont, amely ugyan a Maffia Múzeum Baráti Köre címet viseli, de e kör célja „a barátságoknak nem csak a kialakítása, hanem fenntartása is. Sokan gyorsan cserélik nemcsak a partnereiket, hanem a barátaikat is, ami sokkal nehezebbé teszi az életet hoszszú távon.” (...)

Az ország talán legnagyobb panoptikuma, a budavári palota alatti Sziklakórház megrázó kiállítás, a honlapjához képest azonban csak alig. Rég láttunk ilyen dermesztően csúf site-ot: induló oldalán a szadai Jó és Fa Kft. által kínált gépi felhordású vakolat szolgál háttérként, azon egy halovány térkép látható, amelyre koronaként egy olyan fotót tettek fel csalogatónak, amely egy üres folyosót és egy telefont ábrázol, a 90-es évek technikai színvonalán. Innen egy hatalmas online military boltba jutunk, legalábbis, ami a szín- és formavilágot illeti. Szerencse a szerencsétlenkedésben, hogy a honlap tartalmilag voltaképpen egész jó, amit itt nem lehet megtudni a Sziklakórház múltjáról és jelenéről, az valószínűleg nincs. A képi információ is tetemes, bár megjegyeznénk, hogy a fotózás minimum egy mesterség, amelyet tanulni kell, nincs mese.