Nem viccelek, tényleg ez történt, legalábbis a Déri Múzeum munkatársai által látványos rövidfilmben rekonstruált eseménysor szerint, amelyet szombaton este héttől éjjel kettőig folyamatosan vetítettek. S a nagyteremben, ahol folyamatosan áramlott a nép, kiállították magát a nevezetes maszkot is. E különleges tárgyat kilenc éve ásták ki a földből Balatonőszödön, e démoni nevű településen, amely nem csak a szakrálist nem értékelő korunkban, de lám csak, már a történelem hajnalán is nagy hatású szertartások helyszíne volt.

Az említett rövidfilm szerint ötezerötszáz évvel ezelőtt Balatonőszödön egy nagy tekintélyű, hiányosan öltözött sámán méregette átható tekintettel a rézkori frakció tagjait, majd maszkot öltött, és teketóriázás nélkül leszúrt egy ártatlan fehér bárányt. A szertartás résztvevői megilletődött képpel nézték, hogy mit művel a szellemektől elhivatott sámán az áldozattal, szólni azonban nem mertek. Ó, nem, egyikük sem emelte fel a szavát, így hát a sámán vérszemet kapott, és friss, még gőzölgő vérrel kente be mindegyiküket. De nem érte be ennyivel. Az ártatlanság szimbólumának húsát nyársra húzta és megsütötte, majd egy megszeppent fi ú szájába adta, aki ettől beavatott férfinak érezhette magát. A rejtélyes maszkot ezután gyorsan elásták, mintha legalábbis szégyellni való dolog lenne, amit rejtegetni kell. Ám a bűn nem maradt titokban: ötezerötszáz évvel később autópályát építettek az ártatlan vérrel megszentelt földön, a régészek, modern korunk detektívjei pedig előkaparták a bizonyítékot, és a sámán orra alá dörgölték.

Tanulságos filmet láthattunk. Kár, hogy a végén külön feliratot szántak annak a ténynek, hogy a szertartáshoz használt bárányka él, és ma is vidáman béget valahol. Ekkor összetört a szívünkben minden illúzió.

Igaz, már az elejétől fogva sejtettük, hogy egy nagy hazugság az egész.