Ruhatervezőnek lenni csodálatos lehet, hiszen bármikor, ha eszébe jut valami különleges, valami egészen egyedi, csak lerajzolja, megtervezi, és könynyűszerrel meg is valósíthatja. Akár mindennap a saját műalkotásában járhatja az utcákat –gondolná az ember. Cséfalvay Fanni hamar felvilágosít ennek ellenkezőjéről. „Nagyon szeretek ruhákat készíteni magamnak, de nincs túl sok időm erre az egyetem és a pályázatok mellett” – mondja. Jövőre diplomázik a MOME divat- és textiltervezés szakán, jelenleg leginkább a diplomamunkájával van elfoglalva, és emellett, a sikeres pályázatainak köszönhetően, rendszeresen fotózásokra és bemutatókra jár.

Ismert tervezőként azonban már egyszerűbb a helyzet. „A ruháimat már nem igazán vásárolom. Pont ezért hoztuk létre 2008-ban a férfi vonalat” – meséli a Je Suis Belle márka atyja, Kiss Tibor. Hogy mitől lesz valaki sikeres ruhatervező? „Elengedhetetlen a kitartás, az odafi gyelés, a kreatív véna, és persze a türelem” – avat be a divattervezők világába Kiss, aki 2005-ben Dévényi Dalmával együtt saját divatmárkát alapított, amely mára széles körben ismertté vált. Állítása szerint a ruhatervezés abszolút tanulható, nem feltétlenül tehetség kérdése. „Az egész elindítható az üzleti szektorból is, csak jó stílusérzék kell hozzá” – mondja.

Cséfalvay valamelyest másként gondolja: a szakmai és bizonyos művészeti ismeretek persze elengedhetetlenek, de szerinte nem lehet akárkiből ruhatervező. Bizonyos készségek létfontosságúak, mint a harmónia felismerése, a szépérzék, a szín- és arányérzék. Ezek velünk született tulajdonságok, melyek fejleszthetőek ugyan, de eredendően vagy rendelkezünk velük, vagy nem.

Egy jó ruhánál mindennek stimmelnie kell, fontos, hogy az ember jól érezze magát benne; hogy a ruha, amelyet visel, hangsúlyozza az illető egyéniségét, erősítse a pozitív tulajdonságait. Ahogy az általunk kedvelt műalkotások – mondjuk egy festmény – az esztétikai értékén túl hordoznak egyfajta üzenetet, egy érzést, amellyel azonosulni tudunk, valami pluszt, amiért kedveljük, úgy az általunk választott ruha is hasonló tulajdonságokkal bír. Kifejezi, milyenek vagyunk, kiemel és megkülönböztet a többiektől a nagyvilágban. Érdekes kettősség ez, hisz a ruha egyaránt magán viseli tervezője és viselője egyéniségét és hangulatát.

„Ez nagyban önkifejezés, tükrözi a belső világot, van, hogy ha rossz a hangulatom, nem is tudok tervezni” –mondja Cséfalvay. Bármi megihletheti az embert, egy illat, egy anyag, egy hangulat, egy zene, vagy akár egy festmény. A mindennapi hatások alapján kialakul egy koncepció a tervező fejében, amelyet aztán papírra vet, majd elkezdi megvalósítani. Egy tudatos művészi játék az egész, melyben az alkotó képzelete szabadon szárnyal, bármit létrehozhat, amit csak elképzel.

Művészet-e a ruhatervezés? „Van olyan része, amely abszolút, és van, amely nem. Mindenképp el kell döntenie valakinek, hogy mire helyezi a hangsúlyt: eladásra tervez, vagy inkább kiállításokban, performance-okban gondolkodik” – mondja Kiss. Az egyetem falai közt a határ a csillagos ég: adott egy probléma, amellyel foglalkozni kell, például egy ökokosztüm tervezése az újrahasznosítás szellemében, és minden a tervezőtanonc fantáziájára van bízva –az anyagválasztástól kezdve a megvalósításig.

Ezek kreatív műalkotások. „Hihetetlen élmény, megtervezzük a ruháinkat egy pályázatra, nyerünk, és három hónap múlva pedig a POSZT-on látjuk viszont őket, egy színházi előadás elemeként” – meséli Cséfalvay. Az értékesítésre szánt darabokkal azonban egészen másképp áll a dolog. A nagy cégeknél általában egy anyaghoz kezdenek el tervezni, és törekednek arra, hogy az adott ruha viselhető legyen. Itt már kevesebb szabadsága van a tervezőnek, a darabok könynyen hordhatóak, de persze itt is vannak formák, melyek kedveznek a különlegességre vágyóknak.

A divat és a művészet nehezen választható el egymástól. Vegyünk például egy igényes divatbemutatót vagy egy öltözéktervezői diplomavédést: azt találjuk, hogy a különböző művészeti ágak szorosan összefonódnak – fotósok, vizuális művészek, grafi kusok teszik különlegessé az eseményt, csempésznek művészi elemeket az egymást követő, önmagukban is műalkotásoknak tekinthető ruhák sokaságába.

Cséfalvay Fanni és Kránitz Orsolya munkája