Szögezzük le: a Célpont az egyik legjobb magyar tévéműsor. Nem mintha szügyig járnánk a színvonalas (tényfeltáró) riportokat kínáló programokban. Az ilyen munka: sokba kerül. Vagy hiányzik az elhivatottság. Vagy erősebben ránt a tulajdonosi, esetleg politikai gyeplő, mint amennyire fűt a szerkesztői-riporteri szándék. A két évvel ezelőtt a Kamera Hungária vonatkozó díjával kitüntetett, Hír tv-s Célponthoz hasonló, szakosodott műsort az RTL Klub XXI. századán kívül fővesztés terhe mellett sem tudnék említeni. De az sem igazán olyan.

Hír tv célpont

Akadnak persze rejtett kamerás módszerekkel operáló riportok máshol is, de azok többnyire a „mit árulnak pult alól a józsefvárosi piacon” tematika körül mozognak. És amúgy sem a rejtett kamera a lényeg, az csak egy az olykor szükséges eszközök közül.

Hanem akkor mi a lényeg? Aki a mutyit nem szereti, ab start szimpatikus és szerethető, aki pimaszul nem szereti, és ezt szóvá is teszi, kérdez, az pláne. Egy unalmas riportműsor is lehetne fontos, de ha nem szegezi a képernyő elé valami, zene, látvány, stílus, akármi, a néző tíz perc után hajlamos feladni. Cégnevek és számok, összefüggések, viszonyrendszerek felderítése akkor tarthat számot tényleges érdeklődésre, vagyis valódi sikerre, ha audiovizuálisan is rendben van.

Ha Mikszáth írná a Magyar Közlönyt, eskü: megvenném minden alkalommal.

A Célpont erőssége éppen ez, a látvány, az arcok, a hangok. A hírek szerelmesein kívül vajon kit bilincselnének le a Volánbusz buszbérlési, kiszervezési ésmindenféle ügyei, ha unalmas arcok unottan mondanák el a számokat? És:mit üzen, hogy a BKV-tól a Volánbuszhoz érkező Pekli úr váratja ugyan a riportert, de aztán mégsem áll kötélnek. Hogy a riporterre rávágják az ajtót. Mit üzen, hogy van még olyan cégvezető-féleség Magyarországon, aki nem tudja, hogy a hallgatás sokkal többet elmond, mint egy pár perces beszélgetés, na pláne, ha televízióról van szó?

A Célpont nemcsak a Zuschlag-ügy, az SZDSZ-botrány, az EU-s támogatásokkal kapcsolatos és egyéb visszaélések kapcsán tett le fontos dolgokat az asztalra tényileg, de jó képeivel (Ördög Mónika, Miklósvölgyi Csaba, Zalányi Márton) pergő, feszesre vágott, gyors képsoraival (Illés Gábor), összetéveszthetetlen arculatával és zenéjével (Szada András, Gúzsváry Szabolcs), fiatal, jól, érthetően beszélő riportereivel (Kovács Andrea, Rákóczi Péter) vizuálisan is.

A legutóbbi adás végén még arra is futotta, hogy a csatornától távozó, szintén célpontos Krakkó Ákossal készüljön egy tízperces anyag – mondjuk azt azért el lehetett volna mondani, hátha nem tudjamindenki, hogy a riporter ezentúl a Fidesz-frakció sajtófőnöke lesz. A jelenlegi kormánnyal rokonszenvezőnek különösebb kockázat nélkül nevezhető csatornán ez nem rizikós közlés.Mindenesetre remélem, a tényfeltárás a következő években sem szorul háttérbe a Hír TV-n. Kár volna, ha így lenne. Mert mutyi az mindig lesz. Csak legyen olyan is, aki képernyőre viszi.